Donizetti, G.: A házitanító pácban; Q 11268
- 4fremegsz ? Egy ezredes lánya vagyok, harcias a lelkem, harcias a lelkem,harcias a lelkem, és itt, a fejemben temérdek a ravaszság. Egy ezredes lánya vagyok, harcias a lelkem, és itt, a fejemben temérdek a yr vaszság és itt, a fejemben temérdek a ravaszság, harcias lelkem van és temérdek a ravaszság, igen. Nem rossz, mikor beszélek, ha sóhajtok, jó, jó, még jobb, de ha sirok, de ha sirok, egy órán belül elérem, amit akarok, elérem, elérem, mert itt, a fejemben temérdek a ravaszság és itt, a fejemben temérdek a ravaszság, temérdek a ravaszság. Annyi regényt, annyi novellát, annyit, annyit olvastam és tudok bizonyos dollgokat, remek dolgokat, tudok bizonyos remek dolgokat, amelyek, ha a szerető ajkakról időben hangzanak, hangzanak, egy-két fintorral, kis sóhajtással; olyan össztüzet jelentenek, amely nem marad hatás nélkül és a legbölcsebb férfibőil is fajankót csinál, a legbölcsebb férfiből is fajankót csinál, a legbölcsebb férfiből is fajankót csinál, mert itt a fejemben temérdek a ravaszság. A te Gildád ajánlja magát, örülj nevess, hagyd rá maga d, 4^ és hagyd rá magad, V és hagyd rá magad A te gildád ajánlja magát, örülj, nevess és hagyd rá megad, a te Gildád ajánlja ma-gát, örülj, nevess és hagyd rá magad, a te Gildád ajánlja magát, örülj, nevess с. s hagyd rá magad, örülj, nevess és hagyd rá megad és hagyd rá magad és hagyd rá magad és hagyd rá magad és hagyd rá magad és hagyd rá magad és hagyd rá magad és hagyd rá ma Lád.
