Donizetti, G.: A házitanító pácban; Q 11268

- 4o ä PIPPETTO az embt r és a tárgy GREGORIO az ember és a tárgy PIPPE TO i A nő kötőmóddal és semlegesnemmel GREGORIO hát persze, Ha nem használ neked a szép szó, talán ®gy ökölcsapás, egy nagy pofon, aztán...elmondom a márki útnak, aki kevéshé ügyel rád, hpgy Leonardaval szerelmeskedsz: ha még itt maradsz ronda fajankó, kikaparom az egyik szemed,ha még itt maradsz ronda fajankó, kikaparom az egyik szemed könyörtelen, ha még itt maradsz, ronda fajankó, kikaparom az egyik szemed, könyörtelen. PIPPETTO Jaj, ne verj eh, htlálr rémit, milyen rut arc, mily vad szemek, juj, juj, tanitó ur, maga megőrült, soha sem orditorottt még igy velem, mér akarja, hogy bőgjek, j<j, j j. GREGORIO tűnj el PIPPETTO Juj, juj, maga egy bestia, aga egy bestia, juj, juj, juj, juj, juj, juj, juj, juj,de megyek már, ne csinálja ezet, könyörgöm, ne csinálja ezt könyörgöm, GREGORIO / Csak eze a másik kolonc hiányzott. Eh, ejnye, én aztán... szakadékba zuhanok, vagy a végletekig elmegyek, vagy pokolian ráijesztek../