A MAGYAR SZÍNHÁZI INTÉZET színháztörténeti kutatási programja az 1971-1973. évre; Q 11215
derül például az egyes társulattipusok társulatszervezési problémája, bizonyos színészek személyes vonzóerejének hatása egy társaság működésére, a társulat személyi összetételének hatása a műsor alakulására, stb. E modelleket kiegészítheti például egy olyan rekonstrukciós modell-tipus, amely a korban működő vezető színészek abszolút és relativ értékrendjét van hivatva tisztázn i, mégpedig olymódon, hogy egy-egy évad legnépszerűbb, legtöbbet játszott néhány darabjának vonatkozásában összehasonlítjuk a különböző társaságoknál lezajlott előadásokban a főbb szerepek kiosztását. Egy ilyen összehasonlítás ugyanis egyfelől tisztázza a vezető színészek tényleges szerepkörét, másfelöl bizonyos vonatkozásokban e szerepkörök megváltozását, ha a illető színész más nagyságrendű társasághoz szerződik, vagy éppen azokat a szereposztási változásokat - és az ebből fakadó művészi színvonal-hullámzásokat - amelyek egy-egy társaságnál akkor fordulnak elő, ha a társasághoz szerződik, vagy a társaságtól távozik egy-egy jelentékeny színész. Tisztázhatja egy iyen leirás azt is, hogy milyen feltételek mellett vándorolt egy-egy társ. ság, de a különböző állomáshelyek népességi adatainak összevetése az illető helységben tartott előadások számával az egyes városok színházi befogadóképességét is tisztázhatja. E körülmények ismerete nagy mértékben körülhatárolhatja egy-egy társaság tevékenységének művészi, színvonalbeli lehetőségeit is. Igen érdekes rekonstrukciós modell például az, ha megkíséreljük egy adott időszakban egy olyan város teljes szórakozási lehetőség-programját feltérképezni , ahol több szinház és más egyéb szórakozási lehetőségek állottak a közönség rendelkezésére. Ilyen város Magyarországon a kutatási periódusaiban csak egy volt: a két iker-város, Pest-Buda. A két város spektákulum-naptárából például kitűnik, hogy a 30-as évek végén, az összesen kb. 100.000 lakosú két város szórakozási ellátottsága milyen volt. Egy ilyen összeállítás nemcsak azzal kapcsolatosan vet fel igen érdekes problémákat, hogy hogyan bir e város közönséggel három, néha az Arénával együtt négy színházat naponta, hanem világosan mutatj a az összehasonlítható műsor azt a profilképződ és i folyamatot is, amelyet a több szinház léte óhatatlan megindít. Hasonlóan érdekes rekonstrukciós modell lehet például egy évad, vagy akár egy évtized országos műsorszerkezetének elemzése . E műsorszerkezet topográfiai, társulati és nyelvi szempontból egyaránt elemezhető lenne és sok érdekes adatot szolgáltatna a korabeli közönség ízlésvilágáról, színházi elvárásairól, stb. Mindebből kitetszik, hogy a felkutatott adatok alapján a játékszini viszonyok elemzése, kutatása igen sokrétű lehet. Itt kell megjegyeznünk ázt is, hogy a munka ezen stádiumában eddigi forrásanyagainkat jelentékeny mérté kben ki kell egészítenünk . Az eddigi forrásokon tul ekkor kerül előtérbe például a levéltári forrásanya g, az ikonográfiái jellegű forrásanyag , a szinházzal kapcsolatos építészettörténeti, gazdaságtörténeti, hivataltörténeti forrásanya g, s mindezen tul döntő súllya l az irodalomtörténet i és történet i forrás - 15
