A MAGYAR SZÍNHÁZI INTÉZET színháztörténeti kutatási programja az 1971-1973. évre; Q 11215
a szinlapanyag. Szinlapot a korszakban minden társaság minden egyes előadására, naponta nyomtatott s igy elvbe n a szinlapanyag lehetne a korszak szinházi adatainak alapvető forrásanyaga, hiszen valamennyi előadásnak volt szinlapja s ez az előző forrástipusok adatain tul még az előadások teljes szereposztását is közölte s az előző forrástipusoknál lényegesen gyakrabban tüntette fel a szerzőt és a fordítót is. Hogy mégsem lehet a szinlapanyag e korszak legdöntőbb forrástipusa, annak oka az, hogy a színlapok fennmaradása a legesetlegesebb s még a fennmaradtak összegyűjtése is igen nehéz. Néhány ezzel foglalkozó közgyűjtemény mellett az ország - és az egykori Magyarország - szinte valamenynyi közgyűjteménye őriz rendezetlen és feldolgozatlan szinlapanyagot, amelynek másolatban való összegyűjtését - egyelőre a mai Magyarország közgyűjteményeinek vonatkozásában - csak nemrégiben kezdte meg Intézetünk. E munkát körülbelül másfél-két esztendő alatt tudjuk elvégezni és a munka eredményeként igen nagy mértékben tudjuk bővíteni majd a korszak játékszini adatainak forráskörét. Az ismertetett három, alapvetően fontos forrástipusból nyert adatokat természetesen összesítv e dolgozzuk fel. így, hároméves távlatban, rekonstruálni tudjuk a kufatott korszakban Magyarországon működött társaságok műsorá t, kronologikusan, meg tudjuk határozni azoknak a helységeknek a köré t, amelyben színjátszó tevékenység folyt, összesíteni tudjuk a korszakban működött társaságok és színészek lexikális működési adatai t. Ezek az összeállítások - forráspublikációkkén t - alapját képezhetik majd az összefoglalás igényével folyó további kutatásoknak. 5. A játékszini viszonyok elemzés e. Az összegyűjtött és rendezett anyagok segítségével léphetünk előre a második kutatási fázisba: a játékszini viszonyok elemzésének fázisába amikor már azt kutatjuk, hogy az egyes társaságok milyen körülmények közöt t és hogya n játszottak. A két kutatási fázis között egyébként nem áll fenn mechanikus időbeli egymásutániság, hiszen egy-egy kisebb korszaknak, •vagy például egy társaság viszonylag rövidebb ideig tartó működésének már feltárt adatai a további kutatásokkal párhuzamosan is elemezhetők. A játékszini viszonyok elemzésének módszere egyébként a modell-alkotás. A feltárható adatok száma ugyanis - a legszélesebbkörü és legmélyebb adatgyűjtést feltételezve is r véges, hiszen maguknak az adatoknak a fennmaradása is esetleges. Az adatok tehát elméletileg sem tehetők teljessé, s igy egy-egy korszak komplett rekonstrukciójára nem is törekedhetünk. Ezzel szemben, ha a fellelhető adatokat összegyűjtjük és feldolgozzuk, az adatoknak olyan mennyisége azért rendelkezésünkre áll, amelyekből bizonyos olyan modelleket rekonstruálhatunk , amelyek érvényessége túlterjed 13
