Arany János: Buda halála; Q 11191

- 94 /keserűen/ Ő Detre! ....Álnok eszű Detre! Benned, imé, vártam, igaz ügyem őrét: De te, látom, félted csak a magad bőrét. /visszafordul/ Hü vagyok és voltam, senki se mondhatja, Mig Buda országolt, meg Hof, meg az atyja, Szolgálni ha kellett csak egy-egy királynak: De,ha már kettő van, hjaja! mit csináljak. Etele hatalmas: engemet elronthat; Hozzá ha szegődném, te is el, viszontag: Mert senki se' tudja hadi kocka dőltét, Ha a Noma-leányt vérbosszúra költéd. Most a hunok szitnak Eteléhez jobban: De, ha egyszer a harc fáklyája kilbbban... Mert sok irigy bosszú elfojtva hever rég... Ezért Eteléhez pártolni se* mernék. /újra elindul, Buda kiséri. Már kinn vannak a sátor előtt./ /közben a kincseket ismét eltette./ /fojtottan, súgva/ б az erős mostan, te pedig a gyenge, De megerősülhetsz, király, vele, szembe: Ott a győzedelem, hol az Istenkard van... Ki tudja, mit gondolsz felőle magadban? /élesen figyeli Budát, aki megtorpan, visszahőköl a szó súlyától. Detre ezt észreveszi é mintegy bucsuzkodásként folytatja, miközben Buda tovább kiséri, kifelé a szinpadon./