Arany János: Buda halála; Q 11191

- 85 - Buda: /folyt./ Vérhit köti hozzám, Isten előtt eskü, Hadurat nem játssza halandó eszes ki, Sem eszes, sem bátor, sem dölfös erőszak: Ameddig ereszti, addig mehet ő csak. Ittam az б vérét, ő is az én cseppem'. Hogy velem országol, mint öccse, legszebben, Mint ifiabb testvér, kit alacsony ágból Magamhoz emeltem atyafi jóságból. /beszéde alatt haragja lassan a fájdalomnak ad helyt. Mire befejezi, mégegyszer királlyá magasodik, mégegyszer utoljára a jelenlévők fölé nő./ De az б hálája hiteszegett áarmány, Gonddal tömi nékem az éjjeli párnám, Reggel is, ágyambél üdületlen kelve, Tegnapi gondjával vivődik az elme. - Se hétig, se napig hü nem vala hozzám, Mióta uralmom vele hiven osztám; Gyüjte hadat mindjár*, rebegésben tartott, Mit adók, forditá ellenem a kardot. Háború, békesség: fő hatalom tiszte, Hátam mögött ezt is egyedül intézte, Követekkel végez, hadra ihon készül: Nekem a bosszúság marad ebben részül. Mondjad ezért, káá kádár, izenő szavammal: Indulni ne merjen szép ijfu hadammal; Külön amit végzett, az előttem semmi: Máskép - amit adtam, vissza tudom venni. Azt is neki megmondd, ugy akarom bátran, Hogy az Istenkardnak illő helye sátram. /