Arany János: Buda halála; Q 11191

\ - 8 Buda: /Iszik. Kezében a serleggel/: Had ura, im hallj szót, kinek neved Isten! Igaz nekem ugy légy, mint igazán eskem: Hogy e mai szertől soha el nem állok; Etele öcsémmel visszát nem csinálok. /"Serleg telijéből most oltárra önte,. Lenditve kicsinyég, társára köszönte: S ivott valamicskét. Öccse azonképen..."/ Etele: Hadak ura, Isten! Az enyém is halljad! Soha te ne segélj, ha cslekszem ollyat, hogy e mai szertől valaha elállók, N ^ Jó Buda bátyámmal visszát ha csinálok. /"Erre ivott ő is. Azzal kavarintá, Mind a maradékot oltárra zuhintáj Sercegve a zsarát füstöt vete tőle, Vérharagos lángok csaptak ki belőle./ /Zene felaőarödik/ Buda: /vidáman, nem figyelve a tűzre/ Áldomás ezután legyen mind napestig, S éjszaka mig feljön az égi fiastik! Etele: Pény a palotában versengve a kedvvel Uj itala bornak régi köles nedvvel. /Az urak Buda és Etele után mennek a sátorba./ Szabolcs : Álmos : Torda: /aki az áldozati oltárt nézi, megrettenve/ Nem csapott fel a láng merészen, könnyedén... Mint sárkány mászik a füst a föld felületén... /tétován indulnak a többiek után/ /félig maga elé, megdöbbenve/ Jaj! Hogy sem a táltos, sem más jelek-őre Isten igazságát nem látja előre: Jaj! Lehet, hogy e nap véres napok atyja, Még a maradék is gyászolva siratja!