Arany János: Buda halála; Q 11191

-32/Zene felerősödik, tánc. Táncosok előtérbe jönnek, Etele Ildikóval behúzódik. Táncosok kisérik a szerelmi jelenetet, később kincsekkel megrakodva táncolnak./ /háttérben maradva/ így mulatozának egymás örömében, Valamig a hév nap dele járt az égen; Paripákról ekkor Aladárt b'ehozták; Szerelemben azt is majd kétfelé oszták. Pel, magosan, apja dobta kicsiny terhét, Kacagott a gyermek, s lihegé:" egyszer még!" Anyja pedig szemmel kslérte ijedten, Mégis azért büszkén, hogy fia nem retten. Majd apja, emelvén keze* paizsára: - Nőj nagyot - elkezdé - hunok nagy királya: És - mint fiatal lomb fedi törzsökét el: Hired az enyémet árnyazza sötéttel! így szóla; s az asszonjr sirta örömkönnyét, Azután választá ragyogóbb öltönyjét, Mert ideje volt már Gyöngyvérhez is menni, Nagyobbik urához illett beköszönni. Ajándékit elébb küldé bizonyostul: Három teve terhét, csufe állatostul: Mint déli homokból hozták vala nem rég Lágy Perzsia gyapját, hindu szövött selymét. /Táncosok: tánclépéssel hordják a kincseket Budáékhoz, majd Buda sátrában eltűnnek./