Arany János: Buda halála; Q 11191

- 20 \ /Bizonytalanabbul, elgondolkozva./ Nem szegte hatalmát Hunor ősöm ketté.... Utána fia Bor ilyen osztályt tett-é? /Még inkább elgondolkozik/ Keve, Kajár, Béla, bölcs Keled és Dána Egy helyet egyenként megültek utána. /korholóan, az idősebb jogán/ De te, bölcsebb mint ők*, /visszafelé véljed/ Megfelezed mégis királyi személyed: Boldogtalan! ebből nagy les zen a kár még: Hus, vér az öcsédé: te maradsz az árnyék. Ne vádold öcsémet: szive hozzám hajló! De nyugtalan, ádáz mint harci szilaj ló! Az is megural, ha bátran töri féked... De ha kezec gyönge, nekivadul s véged. Örülsz, hogy ez osztály atyafi jóságból Ne hidd! mivel esett hülye gyarlóságból; Megfogyatád önkint hatalmad egészét, Hogy a fele árán megváltsd fele-részét: Boldogtalan! Itt nincs feles osztályban mód! Feljött az erős nap, halványodik a hold. /kis szünet után/ Ne adja, hogy érjem, Isten, e baj végit: De vér foly ez alkun, sok foly ezen még itt: Ne adja tanulnod a temagad kárán: De, ha áldozat kell, te leszesz a bárány.