Arany János: Buda halála; Q 11191

Buda: -14 /borúsan megáll Csát mellett. Nem szól, csak megemeli boroskupáját és lehajtja./ Csát: Buda király, elméd friss gond veri, hajtja?! /megértőn/ Buda: /kelletlenül/ Marcona józanság hidegen csusz rajta... Csát: Buda: Csát: Detre: /komolyan/ Karom agg; de látni, azt eleget látok: Sokat ami volt már; keveset újságot; Mert nem is uj nékem e világon semmi,Mire más példát ne tudjak elővenni. Láttam arany béke zavaros bomlását, Mialatt még isszuk vala áldomását: Nosza most, kard-ki kard! haj-előre, kopja!... Vértől csurog a nép eskü-tevő jobbja. /a közeledő Detre felé intve/ Tudom én, hogy itt sok különféle nemzet Egy szivvel-lélekkel várja ama percet: Mert melyik állatnak kedves az ő járma? S nem visszanyomul-e a lenyomott párna? Azt remélik, hogy majd hivei Ételnek, Rut visszavonásban háborúra kelnek. /vidáman Budához, ugyanolyan hizelgő mézes-mázossággal mint az előbb Etele felé-, bár meghallotta az utolsó szavakat/ Mondtam az imént is, csak ez a szép élet! Fejedelmi ember könnyebben nem élhet! v