Lebrecht, Hans: A betörés avagy tragédia a szerelmes Melisande haláláról; Q 11164

A KOUORARCU: A SZÉP: A KQMÛHÀRCU: A SZÉP: A KQMORARCU: A SZÉP: IGAZGATÓ: NO: IGAZGATÓ: FERST: IGAZGATÓ: - 13 Jó, bocsánatot fogak kérni. Most mog felfújja а képét J Undorítót Miért ne fújná fel a kópét, ha egyszer jól esik neki? Jó, jót De ni van, ha állandóan felfújja a képét? ISJ» ugyanígyt? Nem, akkor inkább el innen. Hem biroa a tudatlanságot elviselni. Hogy gondolhatsz ilyet. Csendben és nagy szemekksl fog előttünk Ülni. Könnyekkel, saját, valódi könnyeivel fog előttünk ülni. Ez? Mindegyik vagy nem? Megint félelmet akarsz kelteni bennem? Te szörnyeteg, te aljas sátán. Most már elég. Menjetek a dolgotokra, és kíméljétek a szenvedélyeteket, még szükségetek less rá. Ami azt illeti uram, Önnef: sem kellett volna lopásról beszélnie. És a reggeli virslije? Csak egy kis erőfeszítés, megérti talán, nagy ut van mögöttünk. Ez csak a legszükségesebb, higgyen nekem asszonyom, mi önzetlen emberek vagyunk. Kizárólag azért vagyunk itt, hogy Önöket boldoggá tegyük. De mi nem is ismerjük magukat

c Hogyan, hát Önök csa к az ismerőseiktől várnak örömöt? Csak azoktól, akiket ismernek és akikben biznak?