Bornemissza Péter: Magyar Elektra; Q 10341

- 9 Electra Chorus Electra Chorus Electra Chorus Electra hitvány ember atyám királyi ruhájába öltözik, királyi pálcáját birja, királyi székibe méltatlan ül. Oh, megfojt, megfojt ez engemet, hogy az én atyámnak tiszta ágyát ündok ember megfertőzi. Ez gyötör engem, ez fojt, ez keserit. Csak mosolyogja ezt a gonosz asszony táncol örömébe, vigad, tombol, dőzsöl. Énr&em nagy keserűség szakasztja szivemet; mint egy fattyat nagy árvaságomba fenyegetnek, gyötörnek, kesergetnek; ily nyavalyámba átkoz az én anyám, hogy mindéltig ez sirásba szakassza isten nyakamat, ezbe vesszei sen isten. Vajh, vesztené isten azt, az ki engem ily keserűségembe nem szán. Hadd járjanak ezek, jó Electra, hadd az istenre az bosszúállást: megládd meg tudja büntetni, ő fölsége sem siet, sem késik, de mihent akarja, mindjárt megleli. Vajh, lelné meg hamarébb, vesztené el őket, mert énnékem hajadonként kell megaggnom. Veszteg, az istenért, ha meghallják: ennél is inkább' el kell veszned. Nem szánom halálom az én édesatyámért. Jobb neked, ha szót fogadsz. Nemde igazat kérek-e, hqg y az isten azokat megtörje, megrontsa, kik árvákat nyomorgatnak?