Bornemissza Péter: Magyar Elektra; Q 10341

- 53 Orestes Aegustus Orestes Aegistus Orestes Aegistus Orestes Aegistus Orestes Aegistus Orestes Parasitus legistus Orestes Aegistus Orestes Mi jüttünk. Ez-e sz Orestes? Lásd meg. Meg sem esmérem szeginyt. Parasite, hiadsza, az királyné asszonyt, nézzen ő is fiára. Közel állasz hozzá. Jaj» Jaj, mi dolog ez? Mit röttegsz? Kitül félsz? Árulók a házba. Ne siess, király, mert lerántom majd az koronát. Te vajy-e, az Orestes? Jó próféta voltál, denem tudtál magadra gondolni. Násza, te fogjad az koronát, nem latrot illet ez. Nasza az pálca, oh, édesatyám pálcája. Jüszte te hiv szolga, vond le az köntöst róla, fogjad az urad üstökét. Felséges uram, én magam fejét veszem ez árulónak, mondtam én, hogy megsiratja még az királyságot. Jüszte! Ne ölj meg, édes uram, Orestes, meddig élek mindörökké szolgáljak. Nem szűkös vagyok szolga nélkül. Az istenért, könyörülj rajtam, lám atyád is kegyelmes ember volt teneked. De te nem voltál neki kegyelmes. Nem szánád, áruló, ártatlanul elvesztened, azért fizess te is azon mértékkel.