Bornemissza Péter: Magyar Elektra; Q 10341

- 16 Electra Chorus Chrysothemis Electra Chorus Chrysothemis Electra Oh, ki nagy bün édes atyádrul elfeledkezned és az te dögös anyádnak szolgálnod. Nem zet fogadtad vala énnekem, hanem mindenbe együtt keseregnél velem; de nemhogy keseregnél, de engem is meg akarnál tiltani, nemhogy atyám mellett támadnál, lám te is reá voltál. Hopp, mely kellemes bánat ez, kellemes sirás. Együtt tobzódol az latrokkal, élsz ugy, mint asszony, különb, különb étkekbe gyönyörködöl, énnekem meg csak az kenyerem sincs, az ki vagyon, az is keserű méreg. Veszteg, az istenért, mit tött ez teneked? Édes néném, ezből nem illik pirongatnod, mert én kicsinységemtül fogva anyámhoz szoktam, azt kell mielnem, az mitparancsol. Melelte zsák foltját, elmehetsz anyáddal, költs te is nevet reád, hogy atyádnak árultatója voltál. Csudálkozom, jó asszonyom, rajtad, hogy nem hagyhatsz békét ez féle szónak. Nem láttad-e, jódat akarja ez neked? Ha tudtam volna, hogy megharagudjék, feléje sem jöttem volna. Látja isten, szánom, jó szándékba jüvék hozzá, hogy jól gondolna magára, mert bizony gonoszul jár. Gonoszul? Ne gondolj te énreám.