Bornemissza Péter: Magyar Elektra; Q 10341

- 14 Második felvonás, Harmadik jelenet /Clytemnestra, Chrysothemis/ Clytemnestra Chrysothemis Clytemnestra Chrysothemis Immár husz esztendeje, hogy bánat az én szivembe nem esett volt. Nagy kedvemre, nsgy gyönyörűségemre éltem. Im az éjjel annyira elröttenék álmomba, nem tudok hova lenni, ugyan reszketek ijedtembe; csak valami veszedelmet ne jelentene, kitül isten oltalmazzon. Elküldöm Chrysothemist az atyja koporsójához, az mi szokásunk szerint áldozzon nekie. Netalám megkönnyebbülök. Chrysothemis! Hallom, asszonyom. Jüszte, édes leányom, vidd el ezeket atyád koporsójához, áldozzál vele, mert én az felé sem kivánom mentem. Haliad—e--, mit sietsz? Electrát is lásd meg mentedbe^, mit csinál . Bizony, megijed most anyám, mely igen elsárgult, egyébkor nem volt neki szokása, hogy szeginy atyámnak áldoztatna, de vélem fúrják most neki az fejét. De kicsoda jü ihon?