Csokonai Vitéz Mihály: A’ özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak; Q 10338

- 4 - / is van haladó hagyománya. Am az ifjú szerző nem hagyta magát. Gimnáziumban volt he lyett es-1 anár , de egy olyan gimnáÉiumban, amelynek igy is ő volt az egyetlen tanára. Nagyobb tanítványainak száma összesen hét. A vizsgák ideje közeledett, a szokás szerint nyilvánosság előtt lefolyó évzáró ünnep; mondják, hogy az ifjú irók minden alkalmat felhasználnak az érvényesülésre: a lángelme igy, vagy ugy, de kitör. Az ifjú tanár az évzáró vizsgát használta fel arra, hogy eget kérjen és kq?jon. .felhasználta az alkalmat egy rend tisztességes ruha kérésére is, öe az egyház gondnok tói azt nem k^>ta meg. Az a tény, hogy darabjában a szereplők száma is hét, vagyis addig terjeszkedett, ahány diákja volt, /ő maga a zenét szolgáltatta/ azt a bolondos gondolatot támasztja bennünk: ha száz diákja van, tán száz személyes szivet, shakespeare-i történelmi tragédia^ sorozatot ir. ^ / Látni fogjuk, hogy a darab, amely a pénzszerző > polgárt éppúgy kigúnyolja, akár az élősdi nemest, menynyire illet egy évzáró ünnep tisztes közönsége elé. merész pukkasztó komédia: ahogy fejlődik, egyre kacagtatóbb. Holott vannak részei, amelyeket a szerző igazán a szive vérével irt. Csokonai talán maga sem vette észre, amit nekünk lehetetlen meg nem látnunk: a darab vándot poétájának alakjában saját sorsán gúnyolódik. De talán még a főhősnőnek az oly szenvedélyesen és reménytelenül szerelmes Karnyónénak alakjában is. Jelle-