Móricz Zsigmond: Szépasszony kocsisa; Q 9774

a kobaráti várat, reg BartasMéltóaágos asszony. Nem a bécsi papoknak hagyta, ma^ ar embernek adta eh! A fiamnak! Mit képzelnek maguk a bocskorba? : Ha bocskor, de arany bocskor Arany bocác or, Ghalne: Öreg Bar

ta Ghalne: Ore Barta Ghálné: Öreg Bêhtà: Ghálné: Komoróczy: Ghálné: Komoróczy: Ghálné: Komoróczy: 'Ghálné: Komoróczy: Ghálné: Komoróczy: Ghálné: Komoróczy: Ghálné: gyámaht sár ! amerre járok, potyog utánam valami;' /nyögv^/ A kobaráti vár... jaj ezek a bitaná suszterek... Jaj de szenvedek... Még a szemem is szikrázik. r : Hát akkor én megyek KőbarRt ra a kegyelmes urjioz. Hát megvigyem a méltóságos asszony izenetjit? Vigye, vigye! fütyülök a véleményére. Hé, Komoróczy! Majd csin'lok én itt rendet, ha a fene fenét eszik is! Isten áldja! Isten -ldja, méltóságos asszony, /elbaíjifcg/ Jöjjön már, az b&ten áldja meg, kikiab-'lom utána a ±k2±äkr± gégémet. /jön/ Hát rendben vannak a jerkék. Jó tüdejük van, ugy sirnak, mint a cig.-nygyerekek. Üljön csak le Menyuskam. ; 1j ö n csak le e bbe a jó fotelbe, /szünet, t oppant/ üljön már le, no! /lepottyan egy székbe/ Isteniét. Nem tetszik? r tl f __ . i fés^s, gyönyörű példányok. Igazán garatulálok. Jól vettem? Meg nem hallottam arat, de remekek. Biztos, jól vette. Mégsincs me ,elégedve vei® . Ki mondta azt? Nem le 11 azt mondani, Lelkem Sárikám /feláll, cá amegy, megsimogató a a fejét/ angyalom, magának vâl^mi titka van. ЬоДу Semmi... csak olyan hangulat. előérzet. vi lág Rosszat álmodtam az éjszaka. Rosszba /mint egy kislány, zsekendőjét, vagy ruhája szélét csipkedve/ komoróczy... emlékezzünk csak egy kicsit... arra az id're, amikor mi ketten szerződést kötöttünk. Mikor árván maradtam, ugye. f mikor a háború elvitte az én latikémet... hogy