Szomory Dezső: Bella; Q 9424

12.Kari: Kari i Karit Marit Marit Marit Ke

illtané: C. jelenet. Kari, Keilitsné. Tormai or éppen most... keilitsné: /a szavába vágva/ Nem hallotta, hogy hivtam...nem? Nem hallotta, hogy Kiabáltam? Karit tetszett kiabálni, s bizony..• Kellltsnét /közbevágva/ Mit bizony? Még nem szoktam hozzá, hogy Mari legyek, minthogy Bellának hívnak kérem..• Keilitsné: Amikor beállott, megmondtam, hogy Marinak fogom hívni, mert a kisasszonyt is Bellának hívják, a az mégsem lehet, hogy a leányomnak egy neve legyen a cselé:

del. Oh, a cseléddel! Ez nem rossz... Kellltsnét ne feleseljen! Én se vagyok a legutolsó, Keilitsné: Ha akarja, rögtön elmehet... s lehet Bella a bakának.. /kacagva/ Oh, a bakának...ugy nézek én ki? Szaladjon át a rendelőbe a nagyságos úrhoz... hogy k( tem, rögtön jöjjön haza a rendelés után, érti? viszo. ha a nagymamát látja.../Kari távolodik/ hát megálljon, hát értse meg...a nagymamát, az én anyámat, mert nyilván mindjárt jönni fog, mint minden délután uzsonnáin^ hát a világért ne szóljon neki... a nagymamának... az én anyámnak... szegény, ideges, drága lélek... a világ