Szomory Dezső: Bella; Q 9424

38./Bella/ Keilitsné: Bella: Keilitsné: Bella: Keilitsné: hét fönséges! Hogy minden szó oly utálatos, ami ezt kifejezi... /meggyőződéssel/ A szavakat a legnagyobb tudósok csinálják... A szavakat igen... de a töabit az Istenf... Nem, nem, nem, nem engedem, nem akarom... ón e ;é szeri másképpen k< képzeltem azt, hogy megtudja, hogy megmondom neki... /Izzón/ Tőled... tőled, a te szivedtől... a te ezerelmedtől... Hogy megmondom neki, az ajkammal, az ajkán...: tőled egyetlenem! Ez nem egy opera gyermekem, a Romeo és Julia! Akármi.•• ez szép! mert ez a szerelem! Értsük meg egymást Bella! Nem arról van sző, hogy turbékoljunk, de hogy tisztességgel kivágjuk magunkat ebből a rémes szituációból, mely mindnyájunkat sujt. Higyjől nekem...nem csak a jelen pillanatról van sző, mely neked még lehet mámor, öröm, dicsőség! nem bánom a fiatal lelkednek, fiatal női mivoltodnak csupa gyönyör és illúzió! Hogyne, az anyaság a legnagyobb dolog a világon, igazad van, a legszebb, ami van, de csak bizonyos föltételek és formák között, mint minden egy polgári társadalomban, mert hisz ugye, mm az erdőben élünk?... De az mégsem lehet, hogy ugy tenyésszük itt a természetes gyermekeket, mint a selyemhernyókat, vagy a kanári madarakat, ezt belátod, még sem lehet...Tormái Gusztira már nem számithatunk, mert hiszen visszalépett, ha éppen tudni akarod..•