Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 37./Keilitsné/ Bella: Keilitsné: Bella: KeilitsiiÄ: Bella: Keilitsné: Bella: gyermekünk öntől»... Hogyan lehetne est illendően kifejesni? /hirtelen egy könyv után kapva az asztal polcáról/ Lássuk csak a papa szótárát... /gyorsan fel* üti s lázasan lapoz benne/ Mit mond Ilyenkor a müveit francia... /megtalálta a szótárban/ Megvan! Nagyon helyes! Nagyon igaz, ahogy a francia mondja... de vos oeuvres.../olvassa/ «Szegény gyermekünk.../ és Írja/ az ön munkáitól...« Micsoda munkáitól? Mondjuk az ön müveitől.•• Micsoda müveitől? Egy Ernőffy! lég azt fogja hinni, hogy Petőfivel tévesztik öasze... Hlgyjen amit akar... /hevesen/ De hát nem...nem.•.nem akarom... nem akarom.. • AZ olyan csúnya mindez, azaz öntől, a müveitől... olyan förtelmes, nem akarom... Bajos szépíteni leányom... Szépíteni? Dehát ml szükség van erre? De hét csakugyan olyan rettenetes? Dehát mi van velem? Síi vagyok ón? pestises, valami szörnyeteg... vagy egy viruló fiatal nő, akinek gyermeke lesz?... Maga is Így szégyelte ezt, maga is a szótárban keresett mindenféle rut kifejezéseket, amikor engem hordott a szive alatt? Keilitsné: kn nem egy gróftól hordoztalak... Bella: lékes az, kitől anya az ember - ha egyszer anya,