Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 28.Kellits? Keiiitűné: Keilits: Keilitsné: Keilits: Keilitsné: Keilits: Keilitsné: Keilits: /csak folytatva/ Hogy nem fogsz kicsattanni, mint egy golyd az ágyúból, de nyugodtan... ?Ofidtam már, hogy megígérem... Hét nézd csak Louise. Az a muló rosszullét, ami Bellát clfegta, már az este kezdődött... /ijedten/ Oh istenem... Se;mi. Nem veszélyes, ez egy igen gyakori és természetes tünet. ^ I Természetes?...Hogyan tudod? Hát te megvizsgáltad? Még az éjjel megvizsgáltam, amikor kínjában felköltött szegény...S rögtön konstatáltam rajta az anyás*, első tüneteit. /fölpattanva, hogy balfelé rohanjon s magánkívül/ Jézusom! ^icsoda?! /megragadva a karját és grandiázoa/ Csend! Megtiltom /s nem engedi, hogy mozduljon s már nyugodtabban/ Csend!... /A végsőkig felindultan és könyekkel a han jában/ Nem engedem, hogy bántsad, hogy egyetlen szóval meggyötörd - a percben szent! /s már pusztán haraggal/ Ami történt, a te müved ós csakis a tiéd! Te ébresztetted föl e szerencsétlen leányban a léha ösztönöket, te küzdi)ttél az én befolyásom ellen, te hódítottad meg magadnak, mit tudom én, micsoda zengő hazugságokkal, te rohantál vele titokban fűhöz-fához, mecénásokhoz - a tüneményes hangja... egy Destin Barna, - több! egy élő csoda - egy nősténysas, aki dalolna!