Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 26. 9. .jeleget. Keilits, Kellitsné, a nagymama,majd Mari. Kagymama: /nagy loholva/ A Gusztii A Gusztii Hogy azt mondja, a sok énekléstől, meg a légfürdőtől, mondja Guszti... /jobb felé siet./ KEILITS Él /kábultan/ Tessék most szépen hazamenni... í.agyisamat Ke beszéljI,..hagyjál engem... nem látod, milyen dühös vagyok. /Tormai után fenyegetőn/ Megállj csak, megállj /a hangja elvész s már el is tünt jobbról s még egyre beszélj Tormái is beszél, húsza hangzavar kintről./ Keilitsné: /gyorsan a kisajtónál s kiszólva/ Mari, kisérje le a nagymamát a lépcsőn.../ /Mari átszalad a szinen és el./ lo.jelenet. Keilits, Kellitsné. Keilitsné: /visszakerülve, fuldoklón Kellitsfaez/: Uram isten... Ko és most?... Keilits: /aki a b.c. ajtó felé ment, s már majdnas a kilincshez ért/ És most? Keilitsné: Dehét nem értlek?... Keilits: Mit nem értesz? Kellitsné: /egyre tartó felindulással/ Hát te ilyen nyugodt vagy?! meg se vagy lepve?... /'Keilits mozdulatára/ tudom...tudom... a filozóf, aki vagy, a