Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 24./Keilits/ ben. Mindaz, amit cselekszel, amit mondass,- brutális, majdnem becstelen,- én mondom neked. Ha azt hiszed, valami sérelem esett rajtad, ám állj a gróf elé, végezz vele a ne ide jöjj a szülőkhöz, akik semmiről sem tehetnek, s nem különösen hozzám, aki tudod,hogy ki vagyok... De te gyáván kibújsz... sőt kárörvendesz •••/Tormai mozdul/ óh, tudom, tudom s titokban örülsz is, hogy szaladhatsz.•• Ám eredj... szaladj, nem kár érted. De én többé ne lássalaki Tormáit Ahl pardon, psrdon, hegy a világon vagyok, hogy én is számítok valamit, egy obskurus emberi életet legalább a nagy masszában a amit sodor az ár, de annyit | számi tok, ugye? Magam ie künn vagyok a napfényben, az eszemmel, a szivemmel és lélekzem és élek és vannak vágyaim, örömeim, fájdalmaim, vagy mi az ördög, és ugye bár elveim is vannak s valami erkölcsi alapon kell, hogy álljak, nem? Kiért küzdöttem, loholtam, olvastam és magoltam az iskolában és az életben, ha ez minden, ami jut nekem, ha leendő hitvesemről való szűzi elképzelésem amúgy foszlányokban hever előttem - s micsoda végeredmény? Kéjt Be11a!/gúnnyal/ szeretem! De mint az "Első Magyar általános Egyesitett Hazai Bank« tisztviselője és helyettes főnöke a váltáosztálynak, megtanultam a dolgok józan értékelését s abban az üzleti tradícióban élek, hogy az árut intakt vegyem át. A tárgy becse,- ez alapelv - legyen az élő, avagy műtárgy, a maga abszolút épségében rejlik. Az átszakított váltők tekintetében, bevallom semmi illúzióm. Ha mér az ember szegény leányt vesz