Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 39.Keilitschné: De azért iter kell hálátlannak lenned...végre mégis csak a grófnak köszönhetsz mindent... hallat Kellitsné: Bella: * i 1 a: i.agyn.aoa: Ke

illtanét Végre raé is csak én énekelek! Bocsásd meg, amit csalódtál - a beleseit...mindent mit bánod, felejtsd el. /izzón/ Valami V3n, amit nem lehet.•• Kellitsné: /önkéntelen/ A nő ugy van alkotva, hogy felejtsen, mert csak ugy tud élni, ha felejt... /önkéntelen/ De hát kell élni? A Nagymama: /aki figyelmessé lett és remegőn/ Kell! Kell! Keiiitschné: Leányom! Egy ilyen estén! egy ilyen diadaloan! Jesszusom! Jesszusom!. Egy ünnepi Egy extázis! Egész Magyarország itt n - íuccini...igazi bécsi főherceg... a legfinomabb zsidók! - egy láz! micsoda nézőtér,- egy szédület! /megbotránkozva/ Kell élni? De hát nem érzed, milyen nagyszerű élni... Bella: Azt érzem, hogy sár se

emit sero érzek.•• s mi min dent még!- egy egész nagy történet...Azt érzem, »ilyen gyalázatos minden...Kát megmondjam magén« ez egyetlenegyszer, hát segmondjam magá nak, ép] egy ilyen estén*- mit gondol, ooldog vagyok őn?| Kellitsné: /egy csöppet meghatva/ .Szerettél... s ha az embe