Szomory Dezső: Bella; Q 9424

13o. /Bella/ Talpa—«agyar: Bella: TeIpa-Magyar: Bella: Talpa-Magyar: Bella: Talpa-Magyar: Elein: /egy székre roskadva, keresztbehajtott lábal cipőt ie vált egy pillanat alatt/ Végre is... j© is igy...joab is igy...de milyen szive

sen...milyen e2ive

sen.../fölkapja a kabátot, a kék foullardot a nyakára csavazja, keztyü is akadt/ A többiért majd elküldök holnap...vagy Mari elhozza ...A dada is a gyermeket..• Azt nem adom. /félelmetes/ Nem adja?! De hiszen... Azt nem, a gyermekemet!... /ingerülten/ ók, a maga gyermekei.../balra el./ /biztonsággal/ Talán nemi? Hallgass!... Hova ragadja a őüjgl... /mái a kert végéről/ Adieu! /a kertajtó és a csengő élesejben/ Bella! Hova ragadja.../kacagva, mert lehetetlen/ Sem az én gyermekem?! Hót lehet az? Hát lehet az? /a gép zakatol és megindul/ Bella! Bella! /egy lépés balfelé/ Hét csakugyan...mit tettem...mit tettem... Bella...Bella.•.elment...elmentek... üres a ház.. /2jben a pillanatban egy árny surran el mellette: Klein, aki ijedten menekülni próbál.Megragadja/ Ah! /már lenyomta egy székre s a mellének fesziti a térdét/ Adja ide a fogót.../valami csillogó kis szerszám villant meg a kezében-egy apró kulcs, nem tudni./ /félholtan és dadogva és majdnem értelmetlenül, hogy a mütŐ ke2e már a szájában van/ Itt... ez kérem... /nincs ideje befejezni a hirte-