Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 14 0.r arí: Talpa-Magyar: fari: Talpa-Magyar: Mit olyan nagy dolog! Legföljebb fölvettem volma Pesten egy frisset... De ezt mégis jobb tetszik szeretni... ez még a nagyságéra emlékeztet... kikérem magamnak. Micsoda szemérmetlen beszéd.•• Adtam én magának jogot arra, hogy Így beszéljen? Ne teesék ilyen szigorúan...Arra jé voltam, ugy-e. clkor még lejénykor á~űn átüzengettem az ablakon... /az emlék varázsában/ .».egbocsájtok.../hirtelen mezengőn/ Legénykoxoraban... Holott most mór bevallható®, kellett egy kis sziv hozzá,- mert az a furcsa meleg szeme és az a gyönyör ü hegedüjátéka és a "Lehullott a rezgő nyáxfá«ja engem is elbclondltott és én is szerelmes voltam a nagyságos urba... Talpa-Magyar: /érdeklődve/ Maga is? Hét még ki? 1 a Ipa -Magyar: A azi: . ari: Talpa-Magyar: -ari: Talpa-Magyar: Hét a kisasszony... /alig hallhatóan/ Oh.../egy percig csend, távoli harangszó/ Az idő múlik. Háthogy éppen erről beszélünk, hát mahának megmondhatom kari bizalmasan,- nem szeret engem senki..• /leintve Karit, aki beszélni akar/ Oh! ne beszéljen, ne beszeljen...Ha én mondom magának...senki ezen a