Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 118.i3ella: /akinek tetszik ez/ fiát megígértem... igen... hát megígértem... igen...igen...megígértem... megígértem. . .és nem... és nem-...és nem. • .ós nem... Thurein-Ernőffy: lem ugy...nem egy leányom...olyan egyszerűen mégsem m«gy ez...Ismersz!... tuded, hogy nem tréfálok., az cslő, oki menni fog, Böghegyi lesz. Csak tertsd meg az Ígéreted... ebből m3jd megélhet az a barom. Még ma este megkapja a levelem... jella: Zsarolsz is, mi? Thuieln-Ernőffy: Elcsapom. £Sella: /már meggyöngülve/ Oh! Thurein-Ernőffy: /a helyzet ura/ No mi? Bella: /a gyönyörével, amit leplez/ Utállak ! Thurein-Ernőffy: lem igaz!.../magához vonja/ Bella: /hirtelen és halkan/ Dshát nem itt - állat! /Thtxein-Ernőffy közeledik hozzá s gyöngéden kezet csókol/ Nézze meg a virágokat, amiket küldött ma reggel... /egészen halkan és felindultan/ Odabenn... /Thurein-Ernőffy jobbfelé megy, s eltűnik. A fél ajtó nyitva maradt mögötte./ /Bella, halkan, nyugtalanul/ Kari! Mari! /Itt volt közel a verandán.Egy pillanatig szemtől-szembe vele - és egy fejmozóulat, ehy tekintet, mely mindent megmagyaráz../ Kari: /halkan/ A nagyságos ur most ment le a kertbe... Jella: /mint egy áldozat/ Dehát mit csináljak? Ha megszökhet ném mostan!