A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 88 - I ' De térjünk vissza György István alakítására. Elmélyült alakitás. Sokat gondolkozott, sokat dolgozott rajta, a hozzá-;./, tehetném: sokat szenvedett is vele. Es ez a helyes. Nem lehet szenvedés nélkül sikert elérni. Jól tudta érzékeltetni a figura önteltségét és sikerült kikerülnie azt a veszélyt, amely pedig ebben'a szerepben nagyon is fennáll, hogy a figurát ellenszenvessé tegye. Az első előadáson, amelyet Jűiskolc

on láttam, a legfényesebb jelenetet, az utolsó felvonásban való nagy jelenetét még nem sikerült teljesen megoldania*, Az a kérdés, miért és hogyan változik meg Csesznok, hogyan járja végig azt az utat, amin eljut hibája felismeréséig, mert ha csak egyszerűen külső körülmények folytán - hogy- pestiesen fejezzem ki magam - lebukik, nem érdemli meg azt, hogy lányát Grickó feleségül vegye, és még kevésbbé érdemli meg, hogy Bugyonij marsall kezetfogjon vele. Ha csak külső körülménye folytán kerül kelepcébe, nem méltó szeretetünkre és sorsa tovább bennünket egyáltalában nem érdekel,.- • Az alakitás nyitja att van, hogy neki már jóval előbb, már jóval'ez előtt e jelenet előtt kezdődik meg a lelkiismeretfurdalása, Rendkívül gondosan kell tehát vigyáznia magatartására, mert ezt a nehéz buktatőt csak ugy tgdja elkerülni, ha magatartását attól a pillanattól kezdve, ahol'lelkiismeretfurdalás ol* "r kÁfcdődik, gondosan és vigyázva épiti, Nem mint a megtört rbünös«" nek kell sirni - mellékesen ebből a sírásból valami még maradt vagy nem mint megvert kutyának kell nyüszítenie'.akkor, amikor megtud ja^azt, hogy Csesznok lett a párttitkár. Mire idáig óLjct», addigra belülről már jócskán megváltozott, belülről már érzi minden hibáját, tehát nem ellenségesen kiált fel, hogy ő Csesznok párttitkár

s ágát meg fogja akadályozni, hanem most már sokkal bizonytalanabb hangon, a javulás utján lévő embernek le kell nyelnie az utolsó keserű pilulát. György elvtárs komoly dicséretére legyen mondva, hogy ezt a nagyon nehéz kérdést^ amely a darabot megfordíthatja, s egyik legveszélyesebb kérdésé az előadásnak: végül majdnem teljesen megoldotta. Ha még maradtak is benne bizonyos-szentimentális elemek, de meg kell mondani, hogy azon az uton, ahol most, van, még tovább viheti és'fejlesztheti az alakítását, amely mér most lényegileg nagyon jó, ; : Most pedig Bozóky elvtársat fogom megsérteni /Derültség/ azzal, hogy Bozóky elvtárs alakitása engfyn meglepett, mert tegnap beszéltünk arról, hogy milyen nehéz a mai embereket alakitanl, és ennek alapján én megmondom őszintén: nem tételeztem volna fel; hogy a területi párttitkár figuráját ilyen jól fogja megformálni. Ennek oka - itt egy kis önbirálatot kell mondanom - abban van," hogy amikor nálunk volt Bozóky elvtárs, én osak intrikus szerepeket adtam neki, vagy legfeljebb jolleroszerepeköt - és Bozóky elvtárs Sztyepán alakitásával megnyerte a csatát. Jól vitte, jól irányította a cselekményt; értelmes volt, jó volt az emberekhez való kapcsolata, és egy ilyen jóhatásu előadásban, amikor közönség és színészek igy hatnak egymásra^, azt hiszen, szabad érvnek használnom azt is, hogy nem véletlenül erősödött fel a taps, amikor megjelent a. függöny előtt. Én azt hiszem'hogy пей igazgatói po- ' zicióját, hanem alakítását tapsolták meg. /Tetszés ós derültség/.