A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

már ott,a munkaértekezlet folyamán az őszinte, bátor kritikák és viták nyomán lassan kialakult, hogy ez a munkaértekezlet nemcsak a vidéki problémákat veti fel, hanem egyszerre mind olyan kérdések kerülnek megvitatásra, melyek az egész magyar színházi kultura to­vábbi fejlődésére komoly kihatással vannak. Mit jelentett ez? Azt jelentette, hogy színházaink már a tavalyi Vidéki Hét alkalmával bebizonyították előadásaikkal igényességüket, s magas művészi szín­vonalukat. Az idei Vidéki Hét előadás-sorozata lezárult »A4 napos Konferenciánk - figyelembe véve az egész év fejlődését., debreceni Konferenciánk eredményeit - az- ügy komolyságához és fontosságához méltó munkaértekezlet- kell legyen. És itt rögtön szeretnék valamit tisztázni. Az elmúlt hé­ten a vidéki színházak egyes tagjainál /elég sokan voltak/ az a né­zet alakult ki, hogy most a vidékiek eljöttek ide Pestre és a vitán a pestiek majd megbírálják őket. Ez alatt nem értettek mást, mint azt, - ahogyan nekem mégfogalmazta égy elvtárs: biztosan ki fogunk kapni, de nem baj, mert így -fejlődünk. Elvtársak, itt félreértés­ről van szó, vagy olyan elvtársakról, akik még nem értik meg a kri­tika jelentőségét, vagy pedig félnek a kritikától. Nem azért vitá­zunk, hogy valaki kikapjon. A vitának és 6zen belül a kritikának épitánek kell lenni, Értékelni kell mindent, ami dicsérendő, de nagyon gyávák és elvtelenek lennénk, ha az egyes előadásokban, az egyes alakításokban elnéznénk, vagy elháELgatnánk az ott fellelt hiányokat és hibákat. Vitánk célja egyrészt az, hogy őszintén be­széljünk az egymás munkájában nagy cn sok helyen fellelhető eredmény ről. Hiba volna az, ha ezeket a dicsérendő, sikeres művészi mun­kákat akár egy milliméterrel is kevesebbre értékelnénk, mint azt reálisan megérdemlik. Abban ugy érzem, mindnyájan megegyezünk,hogy elismerjük egymás sikereit. Ez igy helyes és igy j ó. Ezek a sike­rek is erőt adnak további munkánkhoz, gaz-dagitják és elősegitik nemcsak egyes művészeink fejlődését, hotnem egész színházi életünk művészi és eszmei színvonalának emelkedését. Másrészt ezek mellett a sikerek mellett meg kell vL zsgál­ni, meg kell vitatni tévedéseinket, munkánk hiányosságait. Mert e­nélkül szintén nem képzelhető el további fejlődésünk, Hiba volna, ,ha a negatívumokat eltúloznánk és azokat nem jelentőségüknek meg­felelően tárnánk fel és bírálnánk el. Legyünk éber őrzői annak, hogy itt e négynapos vitán az egyes darabok körül kialakuló épitő kritika mind elvi, mind művészi szempontból bátor., -lelkes, őszinte legyen, hogy további munkánkat elősegitse. Ezért ml -valamennyien itt jelenlevők felelőse к vagyunk. ­A vidéki bizottság - közel egy évi munkájának és tapasz­talatainak megfelelően a Szinhaz- és Filmművészeti Szövetség veze­tőségével folytatott kimerítő megbeszélések után - a vita alapjá­ul lényegében a következőket jelölte meg: A négynapos Konferencia a bemutatott előadásokon keresz­tül nemcsak a vidék, hanem Pest és igy az- egész szinház-kulturánk legdöntőbb és legégetőbb elvi kérdéseit kell felvesse. •. . • • - л Melyek ezek az elvi kérdések? Nem lehet más, mint a Sztaniszlavszkij-rendszer és mód­szer legfontosabb kérdéseinek feltárása, a vitán belül ezeknek a

Next

/
Oldalképek
Tartalom