A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 265 =» Győrben és működése közben ismerkedtem meg a Kisfaludy Színházzal. Amikor visszatértem Pécsre, tudják a kartársak is, hogy boldogan, örömmel számoltam be tapasztalatimról. Ugyancsak zenés műnek: a Szibériai rapszódiának az előadását láttam, valamint a Klementina asszony szalonjának a próbáját. Éppen ezért lepődtem meg bizonyos fokig a Csinom Palkó előadásának láttán. Megjegyzem, hogy csak a szakmai bemutatón láttam és Rádai elvtárs hozzászólalásával a szövegkönyvvel kapcsolatban mindenben egyetértek, de mégis ugy látom, hogy az a siinház, amely olyan egészséges, friss és merész előadásban játszotta a Szibériai rapszódiát, melyben a kiváló szinészi munkák sorozatával találkozhattunk és amely olyan helyes elgondolások alapján irányított próbákat tart: feltétlenül többre képes, mint amit a Fesztiválon nyújtott, Ugy érzem, helyes lenne, ha feltárnák győri kartársaink is előttünk, hogy miért nem sikerült, - mert amint hallottuk nem sikerült, - saját nivós munkaátlagukhoz méltóan szinre vinniök ezt a dalmüvet. Bár bizonyos mértékben Gáspár elvtársnő már felvetette és megoldotta ezt a problémát, mégis megkérdezem még egyszer. Szerintem azért nem-és ez a kérdés már felmerült - mert a rendezőnek nem volt a világ számára elég mondanivalója, mert a rendezőnek, ellentétben pl, az Ukrajna sztyeppéin rendezőjével, nem volt elég bátorsága, nem állt elegendő leleményesség rendelkezésére, hogy a Sztanyiszlavszkij-rendszer alkalmazásával a színészeket biztos kézzel elvezesse nehéz feladataik megoldásához. Ugy hiszem, hogy azért láttunk kevés megnyugtató pillanatot a színpadon, mert ahogyan Gáspár elvtársnő már érintette ezt a kérdést is, an általában prózában játszó színészek az énekes részeknél, az énekesek viszont a prózai részeknél nem álltak biztos talajon

e A rendezőnek kellett volna kedvet csinálni e téren, megteremtve az egyensúlyt a különböző műfajokban jártas jó művészek között, A bátortalanság vezethetett a fellelhető szürke pillanatokhoz és bár sikerült elkerülni a szentimentális hangulatokat - ami feltétlenül előnye az előadásnak, - de a merészség hiánya a romantika és pátosz hiányát is okozta. Amit Major elvtárs a vita második napján emiitett és Gáspár elvtársnő ma, az erre az előadásra is Vonatkozik, hogy rosszul áll szerelem dolgában. A helytelen színpadi közérzetben játszó színészek kapcsolata sem lehet jó. Néhol a szereposztás tévedései folytán, néhol rendezési mechanizmusból kifolyólag,néhol pedig a legkisebb ellenállás útját követő szinészi munka miatt nem valósul meg az igazi kapcsolat

e Gondolok pl. arra, hogy hiába néz az egyébként kitűnően játszó Szili elvtárs a szerelmesé^ alakító Pogány Zsuzsára - ez csak hivatalos nézés marad, mert a jóhangu művésznő eszközei és jellege ezúttal nem bizonyultak megfelelteknek ennek a szerepnek a megoldására, tehát nem alakulhat ki közöttük a kívánt kapcsolat

e A darab elején láthatunk pl. egy menetrendileg beállított kapcsolatot, amikor is a hordót átguritó öreg pontosan végszóra érkezik, se előtte, se utána nem is látjuk az előtérben többé. Szerepeltetése igy mechanikussá vált, A rendezés hiányossága folytán jár szerintem a legkisebb ellenállás utján pl. Papp és Csengeri elvtárs, amikor is inkább a nézőtérrel keresik a kapcsolatot, mint szereplő társaikkal. Az- előadás erénye valóban a zenei kivitelezés. Itt mu-