A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 200 =» az igazsággal, és amennyit nyerünk a vámon, legalább annyit vesztünk a réven, azzal, hogy olyan helyen, olyan környezetben kell egyes embereknek egyes dolgokat cselekedniük, vagy elmondaniok, ahol az képtelenség. Ezért, - bár rendkívül helyesnek tartom az Othello rendezőjének azt a jörekvését, hogy biztosítsuk a leggyorsabb iramot, - ugy gondolom, hogy ezt nem ezen a z áron kellett volna biztositani és a jövőben is az volna a tanácsos, hogy inkább a díszleteknek csökkentésével, a minimálisra való redukálásával kísérelje ezt meg, sem mint hamis, hazug helyen való játszással« A másik dolog: Lendvai elvtárs sajnálja, hogy a miskolci előadás tegnapi vitája nem volt olyan magasszinvonalu, mint a mai. Én jelen voltam a tegnapi egész vitán és ugy tapasztaltam, hogy az uem maradt alatta a mainak. Rendkívül lelkes, konstruktiv, a részletekbe menő és az egészet összefoglaló, felemelő, nagyon jó hangulatban zajlott vita volt. Végül a harmadik, elsősorban Lendvai elvtárs által emiitett, de Téri elvtárs által kiszélesített kérdésre szeretnék felelni, hogy ha itt annyi minden rossz, mint amennyit elmondottak a kritikák, akkor mitől jó ez az előadás, mert a másik oldalon meg mindenki azt mondotta, hogy ez milyen kitűnő előadás, milyen büszkeség, hogy ilyen jött létre, milyen megérdemelt a siker. Hát ha minden rossz, akkor mitől ilyen jó ? Én azt hiszem, talán ott volt valami tévedés a kritikák möghallás ában, hogy minden rossz lett volna, vagy hogy a három főszereplőről csak az hangzott volna el, hogy rosszak, az eszmei mondanivalóról csak az hangzott volna el, hogy abból egy fikarcnyi ki nem jött. Azt hiszem, hogy ö tekintetben vagy nem hangzott el tisztán a szöveg, vagy rossz volt az akusztika. /Derültség;/ Valószínű, hogy az utóbbi történt meg. De felelek rá. A kérdés konkrét, konkréten igyekszem felelni.Összeírtam itt hat pontot, hogy mitől jó ez az előadás, hogy miben látom az előadás fő érdemeit. Elsősorban abban,'hogy együttes játszotta, magyarul, hogy nem külön csinálgatták a szinészek a maguk feladatát, egymástól függetlenül, hanem együttesen, az élet egy darabjának személyiségeit valósították meg a szinpadon, kapcsolatban egymással. Másodszor, közérthető volt az előadás, nem lehetett mást értenie belőle az egyik embernek, öint a másiknak. És ez nem kis érdem. Harmadszor, érdekes, érdekfeszítő volt az előadás és ha öt órán keresztül, vagy azon tul is tartott, mindenki ott maradt. Ez komoly érdem, és ezt nem. olcsó eszközökkel érte el az együttes. Negyedszer, állandó koncentráció volt tapasztalható az együttes minden tagjánál az egész előadás alatt. Nem azt lehetett látni, hogy itt, vagy ott leállnak unatkozni az szinészek akkor, amikor mások játszanák, hanem állandóan az élet megvalósítására törekedtek a szinpadon és nem eredménytelenül.