A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

1S2 Egy nagy veszély van abban a kritikában, hogy a bolond vérbő. Az a veszély, mintha Shakespeare sematikus szerző lett volna. /Derültésg./ Arra hivja fel ugyanis a figyelmet,hogy •mlct a többi shakes pearei bolondnak, ennek is vérbőnek kell lennie. Valóban a Shakespeare i bolondok nem mind vérbők, de nem is egyformák, nem kell tehát őket sematizálni. Ennek a bolondnak viszont van egy drámai .szerepe, amelyre fel szeretném hivni a figyelmet. Miért akarja távoltartani Cassiot a háztól, miért nem akarja elvinni az üzenetet ? Azért, mert ez a bolond érzi és tudja, hogy ebből baj lesz. És éppen ez ennek a bolondnak a drámai szerepe. Igy válik még szebbé, még nagyobbá az egyéként jól megoldott jelenet. Ezek után még csak Bicskei elvtárshoz intéznék néhány szót. Nagyon nagy örömmel üdvözöltem alakítását, fejlődését és felszólalását is. Azt hiszem azonban, nagyon könnyen tudja még ugrásszerűen is javítani Othello-alakit ás át, ha jobb módszerekkel keresné a vitás kérdések megoldásának nyitját. Ez a felszólalás azt mutatja, hogy Bicskei elvtárs a nehezebbik, de nem a jobbik uton jár: állandóan érzéseket keres. Szeretném itt felhívni a figyelmét arra, hogy ha a Sztanyiszlavszkij-módszert alkalmazná, kevesebb szenvedéssel oldhatná meg a kérdéseket. Volt itt egy vita arról, hogy az egyik jelenet örömteli-e, vagy jzomoru. Engedje meg,hogy egy rossz .példát hozzak fel alakításából: egy szünetet. Bejön és azt mondja: "Elmondtam Desdémonának..." - most jön a szünet-, amelyet mélyen és igazán átélt a szinész - " .r.hogy mennyit szenvedtem,ez hangzik el. Ebben a pillanatban átbillen a szerep a helytelen irányba emiatt a szünet miatt* Önmagát sajnálja ? Nem, ő valóban boldog. Egy óriási szenzáció hatása alatt áll, s ez a szenzáció a Desdemonával való találkozás. Elmonö-ta Desdemonának, hogy mennyit szenvedett, de ebben nem az a szép, hogy mennyit szenvedett, hanem, hogy Desdemona őt állandóan kiváncsian kérdezgette erről és nem tudott ,vele betelni. Az a szép ebben, ahogyan Desdemona erre reagál. Éppen ezt mondja el itt. És miért mondja el ? Azért, mert várja, hogy jöjjön ide Desdemona, aki nem Ophelia, akivel kapcsolatban egy csepp kétely sincs abban az irányban, hogy "veletek szemben, egész Velencével, apjával és mindenkivel szemben mellém fog állni." A szünetet tehát nem ott kell tartanx, mielőtt kimo: dja Othello, hogy "mennyit szenvedtem", hanem" el kell kezdeni ezt a csodálatos monologot, s nagyon egyszerűen megoldódik az öröm vagy a bánat kérdése: boldogságban nem tilos sirni

с Egyáltalán nem tilos sirni emiatt, hogy olyan boldog., "Találtam egy tiszta embert, akinek elmondtam, hogy mennyit szenvedtem

1 - és itt tarthat egy szünetet, ha már szünetet akar-tartani - 'odajött hozzám". Ez a lényeg. Nem az, hogy "én mennyit szenvedtem", hanem, hogy ő mit csinált. még egyet. Láttam játszani Othellot Moszkvában Mordvinovtól. Életem legnagyobb élményei közé tartozott. Ott is felmerült annak a bizonyos szeméremnek a kérdése, amely éppen ugy feltétlenül benne van Othelioban, mint ahogyan feltótlenül benue van az öreglegény szerelme is. Az öreglegényé, aki annyi idős, mint amennyinek Bicskei elvtárs mondja, Éppen ezért is van benne ez a szemérem. Nem tudcm, hogy van ez, de minél idősebb leszek, annál