A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

4 ' ..Vi 189 Felejthetetlen 1919, vagyis a szovjet klasszikus darabok. A lényege tehát ennek a kérdésnek nem egy okvetetlenkedő szembeállítás, hanem az, hogy mi a klasszikus szinvonalra akarjuk emelni a mai színjátszásunkat, élővé akarjuk tenni ugy, ahogy az a szovjet színháznak már sikerült. Hogy az előadásra visszatérjünk - nagyon sokat tudnék és szeretnék beszélni Téri elvtárssal, Bicskei elvtárssal, Lendvai elvtárssal, a darab összes szereplőivel, erről az előadásról. Erre most nincs mód és idő, szeretnék beszélni ennek az előadásnak nagyon sok erényéről, bátorságáról, szép beszédéről, bár együttérzünk az összes névelőkkel és kiesett jambusokkal./Derültség,/ Erre most sajnos nincs idő. Egy kérdéssel szeretnék foglalkozni, amiről Both elvtárs beszélt és amelyet Vámos elvtárs helyesen vetett fel, segíteni akarok abban a tekintetben, hogy a darabot minél jobban el tudjuk helyezni a társadalomban. Nem véletlen, hogy ebben az ügyben már nem az első izben szólalok fel. Itt összesen négy momentumról lenne szó és ezzel kapcsolatban szeretnék Bicskei elvtársnak is se- * giteni. Nyilvánvalóan látszott, hogy a rendezés zavarban volt ezekben az esetekben. Az egyik esetben a szöveget egy másik szereplő szájába,adta, a másik esetben a szöveget kihúzta, a többi esetekre majd rátérek. Bicskei elvtárs felé mondom, hogy helytelen a darab eszmei mondanivalójának olyan módon való megfogalmazása, hogy aki nem érti meg korának társadalmát, annak el kelí pusztulpi». Ez nagyon negativ megfogalmazás lenne Othelloval szemben, de a Hamlettel semben is. Hamletnek valamilyen hasonló okokból el kell pusztulnia, és Qthellonak is el kell pusztulnia, de nem e szerint a megfogalmazás szerint, azért, mert nem értette meg kora társadalmát. Hamlet nagyon jól t.wgérti kora társadalmát, csak egyedül van. Othello sem valami értetlenségből, vagy ahogyan Both elvtárs helyesen olvasta fel ezt a szörnyűséget, valami fajelméleti stupiditásból nem érti meg korának társadalmát. Othello megértheti és meg is érti korának társadalmát, csak felette van, - és ez nagyon lényeges. Nem akar ebben résztvenni, nem szereti ezt a társadalmat, de érti azt. Nem tudatlanságban pusztul tehát el. Itt mégegyszer szeretném nagyon, de nagyon aláhúzni azt a leglényegesebb kérdést, amely formájában a debreceni rendezés megoldott, mindig vegyük tudomásul, hogy Shakespeare-nek, a nagy

л realistának idegen anyaghoz kellett nyúlnia, amikor a saját kora felé mondott társadalombirálatot. Ez az idegen anyag a jelen esetben az olasz novella. Nekünk ezt az idegen anyagot éppen ugy kell felfogni, mint ahogyan a szerző felfogta: eszköznek a társadalom birálatában. Azt hiszem, ha nem is szótöbbséggel, vagy konferenciai határozattal, de eldönthetjük azt, hogy nem ahhoz a témához nyulunk, amelyikhez Shakespeare hozzányúlt, nem az olasz novellát akarjuk megrendezni, hanem ezen keresztül Shakespeare társadalomkritikáját keressük. Hol nem sikerült ezt a társadalomkritikát érvényesíteni a darabban. Némely helyen mélyíteni, lehetne a szerepek értelmezését: Othelloban és Jagoban, Jagoban és Cassioban, ezek egymáshoz