A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 185 ~ pitsen a hétszer hét esztendőre. Külön meg szeretném kérni a színészeket, hçgy nagyon vigyázzanak a kötőszavakra és a névelőkre. Óriási különbség van aközött, hogy "Othellonak leáldozott a napja", vagy "Othellonak leáldozott napja". Vagy nagy különbség van aközött, hogy valahol "s"-t, vagy "és"-t mondunk-e, mert egy szótaggal megszaporítja a sort az "és" és elrontja a verset. Nem akarok kitérni olyan szövegrontásokra, amelyek nyilván« valóan a rögtönzés hevében születtek, mert remélem, hogy ezeket a színészek maguk is észreveszik, de egy-egy példát ezekből is érdemes megemlíteni. Például mikor a kendőről beszél Othello és ezt mond ja : "Bűvös hernyók eresztették a szálát", ehelyett пета szabad azt mondani, hogy "Bűvös hernyók eresztették rá a szálat". /Élénk derültség!/. Nincs is értelme és nincs ritmusa. Ilyenek előfordulhatnak, ezek érthető hibák és a pesti előadáson legalább ugyanennyi volt. /Derültség,/ Ebben nincs semmi elmaradottság, vagy a régi értelemben vett vidéki jelleg. Érdemes azonban ezt megemlíteni azért, hogy ne terjedjen el az a tévhit, hogy a Csokonai Szinház előadásának fő erénye a pontos szövegmondás volt. /Derültség./ Végül - bár érzem, hogy a rövid hozzászólásból kisaé hoszszu lett, - bátor volnék még egy dologra kitérni, aai mér túlmegy a szövegmondáson és a rendezés területére kalandozik el, de mégis a versekkel kapcsolatos és, amit nagyon sok verses előadással kapcsolatban el lehet mondani, ezért legalább vitakérdésként itt szeretném felvetni. A szinész-k és a rendezők éppen azért, hogy a szöveget átéltté tegyék, hogy ne üres deklamálás legyen a színpadon, hajlamosak arra, hogy a szöveget széttördeljék elemeire, - játékokkal és a kelleténél jobban szét-trancsiroző szünetekkel, melyek azután megszüntetik egy-egy verses monológnek azt a zuhatag-jellegét, ami pedig hozzátartozik, és a nagy színészi alakitások arról nevezetesek,hogy ezt a két szempontot össze tudják egyeztetni. El lehet mondani egyfolytában, mintegy Niagara-vizesésszerü zuhatag lehet egy monológ ugy, hogy átélt legyen, értelmes legyen és ugyanakkor meglegyen a verseknek ez a zuhatag jellege. Ugy érzem, hogy Othellonak az a monológja, amikor egész mult életétől búcsúzik, amikor ezeket a sorokat mondja: "isten veletek bokrétás hadak, Virtusnevelő véres háborúk, horkantó mének, zengő trombiták, sikongó sipok, döbbentő dobok, isten veled királyi lobogó, vitézi pompa, véren vett dicsőség I A halhatatlan Zeust tuldübörgő, halált osztó ágyúim. Isten veled. Othellonak leáldozott a napja.", ugy szép, ha valaki a monológot egyfolytában mondja el, egyetlenegy dallammal, egyetlen érzéssel fűtve át az egészet, nem pedig egyenként leltározva. /Derültség./