A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 177 « tam haza, majdnem egy évig éltem belőle, de most már kifogytam és nagyon jó volt, hogy mégegyszer eljöhettem. Valóban ez az ut vezet oda, hogy ledőljön a válaszfal Budapest és vidék között, ezen az uton növünk fel odáig, ahol a pestiek vannak, efelé teszünk lépéseket, és ha birjuk az iramot, egy-két-három év múl­va majd csak megérkezünk oda, hogy egy olyan fesztivált fogunk látni, ahol nemcsak budapesti vagy vidéki szinészek fognak bemu­tatkozni, hanem a debreceni Csokonai Szinház, a budapesti Nemzeti Szinház és a szolnoki Szigligeti Szinház egymás mellett. /:Élénk taps. :/ KOVÁCS IMRE: Összehasonlítást tett a mai és a régi Othello előadások között. Véleménye szerint a debreceni Csokonai Szinház előadása eloszlatta mindazt a misztikus homályt, amit a felszabadulás előtti rendezések tudatosan használtak a tragédia igazi mondanivalójának elködösitésére. VÁMOS LÁSZLÓ: Kedves elvtársak ! Both elvtárs beszámolójával, amely igen gyakorlati és igen konkrét volt, teljes mértékben egyetértek, s igy azt inkább kiegészíteni szeretném. Kiegészíteni elsősorban ott, ahol Both elvtárs felszólalásának hiányát látom. Both elvtárs nrm most látta először ezt az előadást. Első Ízben együtt láttuk ezt Debrecenben, Én magam kétszer néztem meg az Othello előadását Debrecenben, két egymást követő napon, és axután itt az esti előadást láttam ismét. Ezek alapján azt kell mondanom, hogy az első kát előadás és a most látott harmadik elő­adás között óriási a különbség, nagy fejlődés tapasztalható, amely érzésem szerint nem tünt ki eléggé Both elvtárs különben kiváló felszólalásából. Ez a fejlődés különösen szembetűnő a rendezés­ben, különösen az első és az ut.olsó felvonásban, az utolsó., fel­vonás záró jelenetében. De fejlődés található a szinész éknél is. Szerintem az a rész, ahol az előadás az annakidején megkritizáltakon nem javitott, ahol még a legtöbb javitani való van, és ami miatt a mondanivaló tisztasága nem domborodik ki elég világosan, az első felvonás in­dítása. Both elvtárs elmondotta, hogy ebből az előadásból első­sorban egy szinesbőrü ember és egy fehér ember találkozása, s az ebből eredő féltékenységi bonyodalmak kerülnek ki főmondaniva­lóként.Ha ezt nem is merném ilyen határozottan leszögezni, ugy érzem, hogy az első felvonás hibái nyomják rá az előadásra ezt a bélyeget, s ha az első felvonást kijavítja a rendező, a szinház, a szinészek, akkor az a különbség feltétéinül el fog tolódni, most már egy helyes irányba. Velence állama veszélyben van. A török támad. Othellóra szükség van. Othellot mindenáron meg kell nyerni, meg kell sze-.

Next

/
Oldalképek
Tartalom