A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 175 / A második hibámat, amelyet itt Both elvtárs felemiitett, ón ugy nevezném, hogy: a monológok hibája. Az első monológ a debreceni előadáson ugy hatott, mintha Othello dicsekednék. Szerencsénk volt, hogy Pestről éppen Both elvtárs és Kende elvtárs jött le megnézni az előadást- Elkezdtünk gondolkozni ás eljutottunk oda, ami persze megint csak nem teljes mögoldás, hogy Othello a monologjában inkább végigszenvedi az életét. Ez sem helyes, ós biz tosan meg fbgjuk találni я helyes megoldást. Felvetődik a monológokon keresztül az úgynevezett önsajnálás, amit - bevallom - egy pillanatig sem éreztem, de most, hogy utánagondolok, valószínű, hogy ez megvan, sőt biztos. Engem az vezetett, hogy Othello elvesziti lába alól a talajt az után, hogy Jago felkelti benne a féltékenységet, azt hiszi, hogy egyedül van, és elmondja életének legszebb részeit, a nagy monológot, hogy: isten veled, katonaság, ágyuk, király, lobogó, minden - ugy, ahogy egy férfi sir«, Természetesen ez megoldható volna ugy, hogy itt Othello sir, de megoldható ugy is, ha önmaga előtt küszködik a sírással, ha visszatartja, mert Othello nem sir ilyen simán. Melyik a helyes, erre bizonyára feleletet fogok kapni. A harmadik a halál előtti monológ, amikor Othello leszórja magát. Itt felvetődött valami, amire - bevallom soha nem gondoltam hogy Othello azért szúrja le magát, mert megismerte társadalmát. Én arra gondoltam, hogy Othello annyira szerette Desdemonát, annyi ra tiszta volt ez a nő, és Othello annyira elveszítette atalajt ma ga alatt, hogy önmagát csak ugy találhatja meg, ha végrehajtja magán az Ítéletet; én csak azt éreztem, azért kell meghalnom, mert megöltem Desdemonát. Felvetődött a beszéd dolga. Azért mosolygok rajta, mert a mi szinh zunkban én tanítok beszélni. /Derültség/, A fesztivál résztvevő előtt bizony kiderült, hogy nem helyesen beszélek. Nem akar mentegetőzés lenni, de közlöm, hogy ez a beszédmegoldás egy kísérletmégpedig rossz kísérlet volt. Közösen megállapodtunk a rendezővel abban, hogy megpróbáljuk Othello figuráját súlyosítani. Kívülről akartuk megcsinálni, ami hibás módszer, de hiba ez azért is, mert hihetetlen erőkifejtésre kényszeriti a szinészt, rettenetes fizikai fáradsággal jár igy beszélni. El kell mondanom, hogy a .tizenhatodik előadás után kritikát kap,

tunk ezzel kapcsolatban. Azért a tizenhatodik előadás után, mert ugy alakult,, hogy Both elvtárs és a minisztérium képviselője hamarabb nem tudtak lejönni Debrecenbe. Akartam is változtatni a kritika, után ezen a beszédmodoron, bizonyos fokig történt is változás, de nem megy. Nem megy beidegeztem már és ilyen rövid idő alatt nem tudtam kibújni ebből a hibás.habitusból, amelyet magamra erőltettem. Meggondolandó tehát minden ilyen kísérlet. Talán majd csak a nyár után, ha szabadságról visszajöttem, lehet felmérni, hogyan tudom visszanyerni régi, jobb beszédemet. Fölvetődött még a puhaság kérdése. Tudatosan használtam ezt a szint; abból indultam ki, hogy minden ilyen nagy, hatalmas embernek, aki tele van nagy emberi érzésekkel, puhának kell lennie főleg afelé, akit szeret. Lehet, hogy tévedek, de engem ez vezetett és ezért használtam ezt a szint.