A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

8 Az erkélyen levő leányok pénzéről és nem nevéről érdeklődik, - nem beszélve arról, hogy ezzel megölték a humort, a darabban egészen világosan kalandot keres, AZ átdolgozásban azonban átpolitizálják a. darabot, Lelio a pénzért veti magát a nőkre, nem pedig magukért a nőkért. Pár perccel előbb felolvastam az I, felvonás negyedik jelenetéből ^rlecchino és Lelio párbeszédét. Az átdolgozás ezt igy változtatja meg: Lelio: Ez nem haguzság: ezek élelmes ötletek, amiket az én friss és ragyogó szellemem korlátlan bőséggel hoz a világra. Aki kénye-kedve szerint akarja élni világát, ne habozzék olyan kis akadály előtt, mint az igazság, mert az szerencséjét szalasztJa el." A darab már az I. felvonásban túlzottan eldurvítja Leliot, ellenszenvessé teszi, Arról van szó, hogy a borravalóadásnál tüldurvitja Leliot, Az eredetiben ugyanis csak annyit mond: "majd máskor" ,a segéd pedig azzal megy ki, hogy "Szinét sem látom én annak a pénznek". « darabban viszont az áll, hogy Lelio azt mondja: "Takarodj", tehát klhajitja, a kereskedősegéd pedig viszszaszól: "megállj csak... megjegyeztem az ábrázatodat .- Nem tudom, pontosan idéztem-e; Azután itt van a fuvaros jelenet, egy kissé szintén jobban aláhúzva, A II. felvonásban pedig a pénzt belehozzák a Rosaura ügybe, holott erről szó "sincs az eredetiben, ott csak a házasság," vagy nem házasság kérdéséről van.szó. Végül a II. felvonásban teljesen eltorzítja Lelio sirversét. Az e.redetiben a sirver s két utolsó sora a következő: "Végre mostan nyugodalmát lelte itt: De még ezt is, kegyes vándor, kötve hidd." Az átdolgozás pedig igy hangzik: "Ezért vándor, ha látod, hogy őt már földbe dugták, Vigyázz: egy hazug halt meg, de él még a hazugsági" A különbség világos, A III, felvonás ráteszi a koronát erre: elmisztifikálja, agyonbonyolítja és végül kiseprüzteti Leliot. Goldoninál ez sokkal mulatságosabbam, sokkal egyszerűbben és gyorsabban történik. A III. felvonás második részét majdnem teljesen egészében átdolgozták Most nézzük a két apa figuráját, Mig az iró Pantalonéban egy lényegében becsületes, fiát szerető, hiszékeny -kereskedőt rajzolt meg, addig az átdolgozás lényegében e.gy tisztességtelen, fukar, önző, hozományvadász zsarnokot rajzolt meg. Kétségtelen, hogy az utóbbiban meglevő tulajdonságok a század kereskedőtipusában meglelhetők, de ebben a vi-gjátékban a drámai szerep nem e-z. Goldoni jellemzi ezeket a tulajdonságokat, de nem ezí viszi bele a konfliktusba. Az alakot itt végig teletűzdeli az átdolgozás pénzig yi, piszkos bemondásokkal és ezzel elvitte a szerepet eredeti drámai vonalától. Jellemző példa erre a figura exponálása. Amikor megérkezik Pantalone és az orvos, beihtak egy jelenetet két gondolással azért, hogy mindkettőjük fukarságát és egymás be/