Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

- 66 - * Andersent /levesz egy könyvet/ Ez a legfiatalabb anthológia. Nincs benne egy idős költő sem. öreg urt Akkor jó lesz. Hiába, a fiatalok csak megtűrnek minket, öregeket, de nem szeretnek bennünket... Mi az ára, kérem? Andersent Százhúszezer korona. /Már be is csomagolta a könyvet, átveszi a pénzt./ Köszönöm. üreg ur: Jóestét! Andersen: Aláz'szolgája. /Az öreg ur elment, Andersen beteszi a pénzt a kaszszaba s megint hozzá akar fogni a munkájához, amikor nyilik az ajtó és belép rajta a báró./ A báró: /tüntetően hideg a magaviselete Andersen iránt/ Jóestét, Andersen. Zsembery kisasszony nincsen itt? Andersen: Nincsen, báró ur. Ma délután még nem is volt a boltban... Sürgős családi ügyek... De parancsoljon, báró ur, szolgálatára állok... A báró: /nyersen/ Miért mondja, hogy szolgálatomra áll, amikor maga is tudja, hogy nem áll szolgálatomra? Magával én nem tárgyalok. Zsembery kisasszonytól akarom megkérdezni, hogy mi lesz az én Elzeviremmel? Andersen: Báró ur, - az az Elzevir nincs többé. A báró: Hogy-hogy nincs? Andersen: Végleg kiesett a könyvárusi forgalomból, megszűnt mint könyv, amelyet megvehetnek, vagy eladhatnak... Emléktárgy lett belőle, amelyet odaajándékozunk valakinek, akit szeretünk, szóval nincs. A báró: Nem értem... Magyarazza ki magát... Tegnap óta... Andersen: Tegnap óta nagyon sok történt. Amikor a báró ur tegnap délután azt az Elzevirt kérte, éa azt mar rég Zsembery kisasszonynak szántam, s már több, mint két héttel ezelőtt bele is Írtam egy strófát.