Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868
Rikárd î Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: - 58 Azért maradt agglegény. Ugyan kérem! Azért maradt agglegény, mert nem vehette el azt, akit szeretett. Meg aztán kérdés: agglegény marad-e? Hogy mondhat ilyet! Hogy ő megházasodjék? Andersen?! о maga mondta, - nem egyszer - hogy annak mindörökre vége! Lehetetlen! S ha még egy hónappal ezelőtt mondta volna ezt valaki: elhittem volna. De ma - most képtelenség! Nem értem - miért? Hát nem vette észre? Amióta kegyed itt van nálunk: Jánost mintha kicserélték volna. Olyan nyugodt, derült, megelégedett, amilyennek én sohasem láttam. Őrült volna, ha ilyen szerencsés körülmények között házasságra gondolna. Hja ugy! Most már értem. Andersen urnák most már semmi baja, - minek házasodnék?! Sz szempont. /Egyszerre./ De hát maga?! Maga nem agglegény még! Oh én - én sohasem fogok megházasodni. /kissé ingerülten/ Ugyan ne beszéljen. Akár megesküszöm rá. Vigyázzon, Faust is megjárta, pedig az ugyancsak könyves ember volt. Csakhogy ott maga az ördög avatkozott be, az Úristen külön engedélyével... Az ördög sohasem alszik. Akkor sem izgatják az ilyen szerény kis tanarok. L'gy szerény kis tanárnak éppen elég egy szerény kis démon, amilyen minden háznál akad. /nagyon komolyan/ Magda kisasszony, - komolyan, hát ilyen kevésre becsüli saját magát? No, ezt már csakugyan nem értem. El tudja képzelni, hogy akármilyen kicsiny vagy nagy démon be tudjon hatolni abba a büvöe körbe, amelyet maga vont meg itt a bolt körül. Van olyan démoni va-
