Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

- 56 - * Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: íáagda : Rikárd: /fölteszi a pápaszemét, elveszi a füzetet, amelyet Magda átnyújt neki. Ráhajol a füzetre. M

agda erősen nézi/ Nincs benne hiba. Gyönyörül /Kis szünet./ Az osztályban ezt az Írásbeli feladatot egy fiusem oldotta volna meg hibátlanul. /mosolyogva/ Egy kis diák között, meg köztem van némi különbség, - némi korkülönbség. Oh, nemcsak az. Kegyedben sok az arabició. Meglehet. Ha mi, nők, fejünkbe veszünk valamit, nagy ambícióval vetjük rá magunkat. De azért nem mindig sikerül. /hévvel/ Ne mondja ezt, Magda kisasszony. Nincs igaza. Azt hiszi, hogy sikerülni fog? Bizonyos vagyok benne. Ha igy halad, félév múlva oallustiust fogja olvasni, - egy év múlva pedig Horatiust. Ne mondja, Horatiust1 /Fanyarul./ Aztán csakugyan olyan nagy költő az a Horatius? Elragadó! S a dologban az a legkülönösebb, hogy én is csak pár héttel ezelőtt jöttem rá az izére. Valaki - egy haszontalan diák - mókából elszavalt előttem egy horatiusi strófát, - itt, ebben a boltban s egyszerre megváltozott bennem az a kép, amelyet Horatiusról hordoztam magamban... Dolgozom is már egy kis könyvön... De - bocsásson meg - hiszen ez nem tartozik ide. Hogyne tartoznék. Nagyon is ide tartozik. Mi lesz a könyv cime? /habozva/ A cime? Csak nem titok? Oh dehogy. A cime: Horatius szerelmei. M-e-i? Hát hány nőt szeretett összesen? Tizenötöt! Hiszen az egy hárem! A költőknek nincs háremük, - nincsenek asszonyaik, -