Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868
- 54 /Juliette/I Andersen : Juliette: Andersen : Juliette : Andersen: Juliette: Andersen : Juliette: Andersen : Juliette: Andersen : Juliette: Andersen : Juliette: Andersen : Juliette: Andersen : Juliette : vallom, hogy a döntő pillanattól megijedtem. És az utolsó pillanatban jön hozzám tanácsért. Amig az ember nincs megijedve, minek kérjen tanácsot mástól? Drága barátom, maga egyről már teljesen megfeledkezett. Mondja: az illető ur tud már Janiról? Még eddig nem mutattam be neki. Azt sem tudja, hogy van fia? Minthogy egy húszéves fiút be nem vallhattam, Janiról pedig nem állithattam, hogy tizéves, inkább nem macit tam semmit. Hazudni nem akartam. De egyszer csak meg kell mondani neki. Hát persze, igyszer. Minél később. Annak a fiatalembernek tudnia kell, mibe megy bele, mielőtt belemenne. Nekem meg tudnom kell, hogy magamért vesznek el, mielőtt elvennének. Hát Jani? Jani még gyerek. Téved. Jani nem gyerek. Jani férfi és ugy szenved, mint egy férfi. Az én kis fiam! Az egyetlen fiacskám! Mondta* hogy szenved! Láttam. Miért titkolózik előtte és miért titkolja el őt más előtt? Jani sejti, hogy maga férjhez akar menni, sőt azt is eejti, hogy egy nagyon fiatal emberhez akar nőül menni és emiatt gyötrődik és kinlódik. Hát nincs jogom feleségül menni olyan emberhez, aki nálam fiatalabb? Ki mondja? Jani, akire maga mindig hivatkozik. Csakhogy Jani ebben a dologban mégis csak gyerek, őt meg nem kérdezhetem. Maga mondja meg nekem és ne térjen ki folyton a kérdés elől: hozzámehetek-e egy emberhez, aki ná-
