Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

/Kálmán/

1 Magda: Kálmán: Magda: Kálmán: Magda: Kálmán: Magda: Kálmán: Magda: Kálmán: .Andersen : Kálmán: Andersen : Kálmán: Andersen : 49 évvel ezelőtt belenyugodott a könyves életbe s aki gyanútlan lélekkel üldögélt a vénség tornyában. Ez alá a torony alá ne rakjon maga dinamitot... Pár nappal ezelőtt beléptem a boltba s ő a Bohéméletből a usette áriáját fütyürészte. Ha egy ifjú fülemüle fütyörész május derekén, az a természet rendje, de ha egy öreg antikvárius fütyörész... Nem is öreg. ötvenkét éves. Nézze^ kérem, legyen jó. Ne bántsa Andersent! Az ilyen öreg, száraz fa könnyen gyullad mag és gyorsan ég hamuvá. Az ilyen öreg tüzet nem lehet eloltani, hegyen jó és menjen haza. Haza? Abba a vidéki kastélyba, ahonnan kirepült.•• Ugyan, ne bolondozzon. Én tudom. /élesen/ Maga nem tud semmit. Én pedig nem láttam semmit. Jó? /Kezét nyújtja./ Kezet rá! /mielőtt kezet adna rá/ Miattam holnap már elárulhatja, amit látott. En miattam is, holnap már elmondhatja, amit tud. /kezet ráz vele/ Holnapig tehát bűntársak maradunk. De aztan könyörtelenül fogok elbánni magával. /Andersen belép. Kálmán hirtelen elhallgat. Csend. Andersen rosszkedvűvé válik, amikor Kálmánt megpillantja./ Szervusz! Szervusz! Kézit csókolom. /Mialatt a kalapját veszi, fülébe súgja Magdának./ Szemében ül a zöldszemü szörnyeteg. Már mégy? Mindig olyankor jössz, amikor tudod, hogy nem vegyok a boltban. Nem aindig. De ma igazán nem tudtam később jönni, mert dolgom van, - fontos, mondhatnám életbevágó dolog. /kiengesztelődve/ Az más! Hát csak intézd el jól. A