Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

46 Kálmán: Magda: Kálmán: Magda: Kálmán: Magda: Kálmán: Magda : Kálmán: Magda: Kálmán: Magda: Kálmán: Magda: Kálmán: Magda: Kálmán: Akkor hát mást kérdezek. Mit keres ebben a boltban? Most már semmit. Munkát kerestem s azt itt megtaláltam. Édes angyal, hogy a démon szót ne használjam, ezt beadhatja azoknak a naiv betümolyoknak, azoknak a Könyves Kálmánoknak, akik nem tudják, mi egy női kesztyű, egy női cipő, egy női ruhafazon. Azok elhiszik, hogy a maga szürkesége a legnagyobb egyszerűség, én ellenben látom, hogy ez az egyszerűség a legnagyobb luxus... Maga talán a legjobb nő a világon, bár ez nem éppen valószínű... Csakhogy a férfiaknak éppen az a tragédiájuk, hogy a legjobb nő is éppen olyan kegyetlen tud lenni, mint a legrosszabb, mihelyt arról van szó, hogy ő helyesen, vagy tévesen a "boldogságának nevez... Hárman vagyunk itt, férfiak, tudom, hogy egyikünket akarja, csak azt nem tudom, hogy melyikünket, mert ehhez egy élet rutinja és tapasztalása sem elegendő... Most már tudja, miért érdekel annyira az a történelmi mosoly? És ha maga volna az? Kérem, legyen szerencsém. Elvenne? /nagyot nyel/ El. Démon létemre. ügy van, ámbár azt sem tudom, van-e pénzel /gyorsan/ Nincs. Az nem olyan bizonyos. Nincs. Nem baj. /miután jelentősen ránézett/ Nem szégyelli magát? Miért? Hogy ekkorát mer hazudni a szemembe. Szoktam én valaha is hazudni? Nem mondom, mint ügyvéd, hivatalból füllentek néha, ha nagyon muszáj, de mint privát ember, én vagyok a kellemetlen igazmondó.