Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

- 12 - * A báró: Rikárd: A báró: Rikárd: A báró: Rikárd: A báró: /kevesli a lelkesedést/ Gyönyörű! Gyönyörű! Tapogassa meg ezt a bőrt, - ezeket a kapcsokat... Most már van egy Pliniusom 1675-ből s egy Szent Ágostonom l/ol-ből. Ez a harmadik Elzevirem. Egyiket sem Andersen barátomtól szereztem. /gyorsan/ Andersen urnák nincs is ^lzevirje. Mit tudja azt maga? Maga fiatal! Mit tud meg az Öreg antikváriusokról? Mit tud maga arról a szerelemről, amelyet öreg antikváriusok régi könyvek iránt éreznek... De Andersen.... /közbevág/ Hetvenkét esztendővel ezelőtt élt Barcelonában egy antikvárius... Don Vincente, - és ha eladott egy régi könyvet, vagy kéziratot, megleste a boldogtalan vevőt s megölte, hogy visszarabolhassa a kincset. Az igazi antikvárius az, aki mindig csak venni akar, eladni soha. /Az Elzevirt szorongatja./ Maga még fiatal. Oh, Andersen az más. Andersen is antikvárius. Lehet, hogy nincs Elzevir

je, de ha van is, nem fogja elárulni, se magának, se nekem. Én jobban ismerem Andersent, mint maga. /Eezdi visszacsomagolni a könyvet./ /Az ajtó megnyilik és betoppan rajta egy fiatalember. Élénk járású, élénk szemű, hangos beszédű alak, az optimistáknak abból a fajtájából, amely a nagyvárosban ritkább, mint a vidéken, de amelynem adja meg magát és nem hal ki soha. Jól van öltözve, mint az olyan emberi; akiről első pillanatban látni, hogy sokat ad magára, de az is rögtön szembetűnik, hogy anyagi eszközei fogyatékosak az igazán elegéns öltözködéshez és a jólöltözöttség hatását inkább jó termetének és ügyes mozgásának köszönheti, mint szabójának. Kesztyűje, kalapja, botja kifogástalan. Általában ez az elegancia bizonyos elszántságot árul el, határozott célokra utal. Pár esztendővel idősebb, mint Nodier, lehet vagy harminckét esztendős - és sok esztendővel fürgébb. Vannak pillanatok, mikor egy nagy gyerek vagy egy nagy kutya hatását kelti,