Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867

- 4o Jani: Andersen: Jani: Andersen: Jani: Andersen: Jani: Andersen: Jani: Andersen: Jani: Andersen: Jani: Andersen: Jani: Andersen: Jani: Ha János bácsi kellően felvilágosítja, ha jól ráijeszt, ha alaposan megmagyarázza a kismamának... De van ennél is fontosabb, ami a legfontosabb és ami rendbehozna mindent... Mondd meg már, mi az? Mindent rendbehozhat, ha... ha János bácsi megkéri a kismama kezét... /szinte megdermedve/ Mit? Én igazán nem kivánnék jobb apát. Itt nem arról van szó. Aztán meg a koruk is ugy összeillene... /felkapja fejét/ A korunk? Hogy jut ez eszedbe? Hogy mindent elmondjak őszintén, mert látja, a legsúlyosabbat még nem mondtam el, én attól félek... rettegek... én ugy sejtem, hogy ez a nagy titkolózás is csak azért van... Miért? Mert az az ... ur... igen... jóval fiatalabb, mint a kismama. /szorongva/ Hát aztán? Az csak nem baj. Nagy baj az, János bácsi. Eredj már! Miből gondolod?... Aztán vannak ám kivételek. Vannak. Főnyeremény is van. De hányan ütik meg? Angyalok között talán nem számit a korkülönbség, de közönséges halandók között! Hát János bácsi talán feleségül venne egy fiatal leányt, akinek apja lehetne? Ugy-e, hogy nem?... /éktelen zavarban/ De, édes fiam, ez nem tartozik ide. János bácsi! Maga az egyetlen ember, akire a kismama hallgat... Higyje el, három embert tesz boldoggá, ha feleségül veszi... De ha nem veszi is, igérje meg, hogy visszarántja az örvény széléről... Nekem senkim sincs... és én magam nem számitok... Én csakis magában bizhatom... Ugy-e, megigéri?