Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867

- 3o /Juliette/: Andersen: Juliette: Andersen: Juliette

: Andersen: Juliette: Jani: Andersen: Juliette: Kálmán: Andersen: Kálmán: Andersen: Kálmán: Persze, fiatalabb lesz nálamnál, mert az öregedés egyetlen ellenszere a mások fiatalsága. Édes, jó barátom, házasodjék meg. Igen, - igen, én nem nyugszom addig. Elkéstem, - lemaradtam. Nevetséges... Majd én kigyógyitom ebből a rögeszméből... /Kis szünet./ Mondja, nem haragszik rám? Haragudni, én?... Mikor a fiát az én nevemre keresztelte. .. Az csak természetes... Hiszen merő véletlen, hogy - /Mosolyogva./ nem a maga - keresztfia. Különben most már éppen eleget beszéltem. Kedves, jó Andersen, holnap velünk ebédel, a Pannoniában lakom, itt a szomszédban... Akkor «ebédelünk, mikor magának legkényelmesebb. Köszönöm, Talán egy órakor. Tehát egykor - a Pannoniában. Janikám, bucsuzunk! /Jani leteszi helyére a könyvet, amely éppen a kezében volt./ Kezét csókolom, János bácsi. Szervusz, öcsém. A viszontlátásra! /Andersen kikiséri őket. Visszajön; fáradtan simitja végig homlokát. Maga elé tűnődik. Visszamegy az Íróasztalhoz s dolgozni kezd./ /izgatottan és sietve jön be/ Szervusz, öregem. /felüti fejét, meglepetve/ Hát te nem mentél a Párisi Mulatóba? Eszem ágában sem volt. Nagyon unalmas hely. Én csak téged akartalak odavinni. Hát mit csináltál mostanáig? Csavarogtam. Ha nagyképű volnék, azt mondanám, hogy tanulmányúton voltam... Mellesleg szólva, te, János, ki volt az a gyönyörű fiatalasszony, aki az imént lebegett ki a boltból?