Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867

/A leány/: Andersen: Kálmán : A leány: Andersen: A leány: Kálmán: Andersen: A leány: Kálmán: Kálmán: Andersen: Kálmán: Andersen: Rikárd: Kálmán: - 23 aki az ő balján állott, összenéznek./ /Kálmánhoz, aki ott áll, kezében a könyvvel/ Add ide, majd becsomagolom. /Átveszi a könyvet, becsomagolja./ /visszahúzódik a pénztárba/ /csak most fordul vissza Andersen felé/ Mi az ára, kérem? Százezer korona. /Kálmán felugrik a pénztárban, Rikárd'csak most kap észbe. Olyan izgatottá válik, hogy le kell ülnie a székre, amely az álló Íróasztal előtt áll./ Tessék. /Nyújtja a pénzt./ A pénztáros kisasszonynak tetszik fizetni. /neheztelve/ Csak tessék ideadni. Egy jegyzéket is hozzácsomagoltam. Tessék majd betekinteni. Nagyon szép könyveim vannak. Es legyen szerencsém máskor is, - legyen szerencsém. Köszönöm, majd eljövök. Köszönöm. /Önkénytelenül a kezét nyújtja. Andersen megragadja a leány kezét/ Jó estét! /Melegen bókcí Rikárd felé, aki zavartan bókol vissza. Kálmánt levegőnek nézi, aztán el./ /feláll a kasszában levő székre, áthajol az üvegen s utána szól/ Kisztihand! Kisztihand! /Andersen az ajtó felé néz, mig csak el nem tünt a leány. Rikárd lehajtott fővel áll. Csönd./ /Andersen elé állva/ Mi volt ez? Villámcsapás a derült égből? Szakácskönyv és szivrablás? /idegesen/ Gyönyörű dolog, mondhatom! Egy uri leányt üldözni, - bekergetni a boltba. Csak jóvá kellett tennem valahogy! El kellett simitanom! Visszahozom a könyvet. Megyek utána. S bekergeted egy másik antikvárius-boltba. Majd én! /Kiszalad./ Hiába duzzogsz, édes öregem, én ártatlan vagyok. Diszkrétül rámosolyogtam és ő visszamosolygott.