Harsányi Zsolt: A bolond Ásvayné; Q 8158

6 Asvai: Wem^ igy nem élhetünk. Ásrainé: Akkor beszéljen. Feleljen egy kérdésre. Ha vissza adnám a szarát elmenne? Ásrai: Ifera tudom. < , Asralne: Gondoltam. Zoltán, én ugy olrasok a szírében, mint maga ebben a rerses könyvben. Nem merne itt hagyni,mert nem bizik bennem. Ásvai: Mért maradt itt Brezoray ? Neki nincsen családja. Mért nem vonult be? Ásrainé: Nem tudom. Talán nem ért egyet а forradalommal. Sçkan vannak, akik igy gondolkoznak. Ásrai: Az nem igaz. Éppen olyan jó magyar mint én. /felál/ Felelj ne kem becsületesen és őszintén. Beszéltél te Brezorayval mióta elvettelek? Ásrainé: Nem. Ásvai: Nem is irt neked? Ásvainé: /szünet/ De irt. Ásvai: Ugy. Szóval irt. És mit irt? Ásvainé: Elmondom, mert szóról-szóra emlékszem rá. "Az Istenre kérem, adjon alkalmat, hogy beszéljek kegyeddel. Olivér. " Ezt a levelet lovas emberrel küldte át, mikor mage Szatmárra ment (lovat venni. Én a levelet vieszaküldtem neki és azt üzentem, nincs válasz és nem is lesz. Ásvai: És ezt nem mondtad el nekem. Ásvainé: Most sem kellet volna elmondanom. De ha kérdezi , hazudd ni nem tudok. Ásvai: Ha tudnád , hogy mi történt most bennem. Eré^i szeretsz te enge^m? Ásvainé /Teljes lelkemből és minden erőmből. Ásvai: Ez rettenetes. Olyan vagyok, mint az őrült, /leülaz sa- az asztel j.o. / Kételkedem benned. Ásvainé: Nézze Zoltán, most ugy beszélek magával, mint beteggel