Harsányi Zsolt: A bolond Ásvayné; Q 8158

js dolgod.A töltést a pataknál még olvadás előtt megkell csináltatni. Négy év nagy idő. Aztán lesz,ami lesz . Ásvayné: Zoltán,mit akar? Ásvay: Velem ne törődjél. Abban a pillanatban,mikor beléptem ide és meg láttalak /nyel/ csókolózni,én már el is mentem innen Ásvayné; /átmegy asztal megett Ásvay mellé/ Elakar menni? Ásvay: Mondom,hegy már elmentem. Ásvayné; Szavát adta.A szava semmi? Ásvay: Szavam? A halottkak ninc3 3zava. Ásvayné: Zoltán,elvesztette az eszét? Ásva y: Én soha többet nsn tudok hinni neked. Ásvayné: Dehát ez őrület!Ceak nem képzeli,hogy... ÍSVAY: Kit képzeljek?Csak az következett be,emitői már hónapok óta rettegtem.Apád megmondta,hogy nem fogunk együtt maradni. Mondd meg neki,hogy alázatosan lehajtom a fejemet.Neki volt igaza. Ásvayné: Zoltán,az Isten szerelmére gondolkozzék.Ez az ember megfizette valamelyik cselédjét.Tudta,hcgy elmegy és hajnalig пая Jön haza.Ideosont,mint a betörő."Felnézte®,itt állt előttem. Belopódzott a kiskapu felől.Azonnal kiutasítottam.

Wem ment. Azt az őrültséget kérte,hogy hagyjam itt magát a gyerekkel együtt.Még haragosabban utasítottam ki.Akkor elkezdett dula/Т) kodni velem és maga belépett./szünet/ Megtudom érteni a felindulását .De hol az én hibám? Ásvay: A hiba talán bennem van.Mindig különös képzelődő ember voltam. Nem lett volna szabad,hegy elvegyelek.Nem tudok többé hinmi neked.Lehet,hogy olyan tiszta vagy mint az angyal,de ez s flehet" rajtam nem s

egit. Ásvayné: És ezért akar elmenni? Holott elismeri,hogy talán tiszta vagyok?Kát az én életem magának csak ennyi?/odébb löki a kézimunkákésarat/ Ez magának ez én életem,hogy esek igy egyszerűen eldobja magától? Ásvay: Mit csináljak,ha ennyibe gyötrŐdöm?Érted meg,hogy elvisel-