Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

h nem akar-e még utasításokat adni, vagy megbízásokat közölni az előttünk álló hangversennyel kapcsolatban, "Miféle megbízásokat?" "Mindent leszögeztünk", mondta hanyagul a maga magas hangján, közben az egyes szavakat igen elhozta, és kutató pillantással fürkó zett engem, ügyéltalán nem szégyellte, hogy miként mi, közönséges halandók, egy darab árut szemlélünk, ugy nyugt as.va pillantását hosszasan ez embereken, üzt a szokást egyébként, más nagy személyeknél is akikkel megfigyelhettem, a későbbiekben összetalálkoztam, Hubinstein válasza és pillantása egyaránt megzavart; ugy tetszett, mintha csodálkozást fejeztek volna ki és csalódottságot, "No lám", x látszott a tekintetéből, "tehát mér itt tartunk? Micsoda fiatal igazgatók vannak manapság - valóságos kamaszok még! Mit érthet az ilyen a mi dolgunkból, s - még mo t szívességekkel is idetolakszik," Az oroszlán nyu,almához hasonlatos, fennséges nymt megrendíthetetlensége a Görényként jellemezhető haja, minden fezül ség abxvakxtxhiv telje hiánya, hanyag, harmónikus mozdulatai mindez egy méltóságtelje: ragadozóra emlékeztet - és mindez nagy határt gyakorolt rám, kette ben az ő kic szobájában, annyira éreztem az« én 3©ami ságeaet és z ő nagyságát. Tudtam, hogyan lángol fel ez a nyugodt ember a -ongora mögött, vagy a karmesteri emelvény mögött, hogyan lobog ho szu haja és mint vaami oroszlánsörény, hogyan boritja be fele árvát, milyen lá&olóvó válik a te-